Egy hajó kalandjai a Balatonon

Újabb fónyódi verseny, újabb pályaverseny, újra Yardstick Trophy. Lia ezen a hétvégén, ezzel a versennyel tér vissza a vitorláséletbe. A műtét sikerült, a szemei jók. Persze fokozott UV védelem szükséges, a gleccserszemüveget szinte a nap 24 órájában viselnie kell. Attila sajnos nem tudott eljönni, de itt van helyette Ági , így mégis teljes a létszám. A kormányosi végéig többé-kevésbé szokásosan telnek a percek, azután megkér Törpilla, hadd csatlakozzon hozzánk, nincs kivel induljon a versenyen. Egy kicsit hezitálok, mert négyen vagyunk így is, de aztán rábólintok, bár tudom, Lia nem örül majd a döntésnek, fél, hogy így csak statisztaszerep jut majd neki. Téved, a hajó ismerete a mancsaftság esetén szinte mindennél fontosabb, hiába sok-sok év tapasztalat, fontos tudni, hogy melyik kötél micsoda, mekkora erők ébrednek, mikor kell csörlőre rakni, mikor elég kézzel húzni s.i.t. Előnyben van, mert Törpilla betanítására most sincs idő. Hasmenéssel küzdök, így kicsit késöbb futunk ki, de a rajteljárás előtt már kint bóklászunk a vizen. A szél kellemesen erős, nem fekszünk teli takkal, de van üzemanyag bőven.
 

A Balaton Regattára pár éve rendszeresen jártunk. Olyan pályaverseny volt, mint a többi, de remek kaja és szervezés jellemezte. Volt  whisky-bemutató, gyömbérsör, stb… aztán a kaja és a szervezés leesett középszintre, a pályák faék egyszerűségűek lettek, még a klasszikus háromszög pályához képest is, a verseny utáni állapotok meg leginkább zsibvásárra hasonlítottak. Megjelentek a szponzor emberei valami liberával vagy egyéb rohanógéppel, lealázták az amúgy többé kevésbé amatőr-félprofi ys-mezőnyt majd meg se várva az eredményhirdetést, hazavitorláztak. Talán olyan is volt, hogy az első három helyezett nem is állt ki a dobogóra, mert mentek haza a profi csapatok, akiknek derogált ez a verseny és díjkiosztó. Megjelentek a hülye díjak, mint pl. legszőkébb kapitány, meg legsárgább hajó, stb… azoknak a haveroknak, akiknek nem volt dellájuk egy-egy libera meg olimpikon hétvégi kölcsönzésére vagy talán saját maguknak találtak ki valami címet. A közeli versenyekre eljártunk azért, pozitív élmény volt mindig a szigligeti és a badacsonyi regatta. Főleg tavaly volt jó a kecskeméti sajtos vendégszereplése, jó volt a fürdőruha bemutató, az Infinity kiállítás. A zsibvásár kicsit mérséklődött, de akadt látnivaló. Negatív élmény csak Szigligeten volt, a sok pozitív mellett, nem szigligeti bort mértek a futam után. Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy a verseny után egyből Szigligetre mentünk jurtát állítani. De kezdjük az elején…

Elérkeztünk a szezon első versenyéhez. Jó későn, a sokadik verseny volt ez az elmúlt években, most mégis neve helytálló: Évadnyitó! Nem is akármilyen, két futamos pályaverseny! A Kormoránok jó szokásához híven pályarajz is jár a nevezéshez.
Zoli és Attila jönnek velem, Lia otthon marad sajna, korrekciós szemműtéten esett át, pár hétig óvakodnia kell a Nap UV-sugaraitól, nem kockáztatunk! Leiner András most is hihetetlenül jó képeket készített, tőle kölcsönöztem e poszt nyitóképét!
 

Tavaly vizsgáztattam a hajót, de sajna a tőkesúly-csavarok korróziója miatt csak egy évre kaptam érvényes műszakit. Elérkezett hát az idő a hosszabbításra, remélhetően öt évre. A sikeres vizsga és saját biztonságunk érdekében a csavarokról eltávolítottuk a korróziót. Kiderült, hogy még jó állapotban vannak szerencsére. Meglehetősen nagy szívás lett volna a menetes szárak cseréje, de a szopórollerre nem kellett felszállni, megúsztuk a tőkesúly levételét is. A csavarokat állagmegőrzési célzattal felületkezeltük és mostmár kiemelten odafigyelek arra, hogy fenékvíz véletlenül se álljon a hajó aljában, a rögzítések környékén. Mint írtam, a vizsga helyszínére is elvittük Marlint, ezzel szinte minden akadály elhárult, már csak Fonyódra kellett leautózni és a menetrendszerintivel átjutni Badacsonyba a sikeres vizsga abszolválásához.
 

Ez a hétvége nem a vitorlázásról szólt, bár az időjárásra nem lehetett panasz. Kirándultunk egyet a Mátrában. Szerencsére nem vagyunk partra vetett halak, ha nem hajózunk, néha mást is kell csinálni, nem csak reffelni meg schottolni. Persze a víztől most sem szakadtunk el teljesen, szombaton este már Fonyódon ittuk a fröccsöket és Badacsonyban a rablósoron zártuk a napot, ám erről írni sem érdemes, majd minden héten ez a „kötelező program”. Inkább az okok lehetnek érdekesek.
 

Mivel tavaly is voltunk ezen a programon, elmondhatom, hogy húsvétkor hagyományosan a Fonyódi Kormoránokkal Badacsonyba szoktunk menni, hogy megkóstoljuk az Imre pincészet új és régebbi borait, valamint jól érezzük magunkat és egymást. Idén sem volt ez máshogyan, azonban az alkohol mennyiségét és időbeli eloszlását igyekeztem kontrollálni, kicsit jobban, mint az előző évben. Szép ez a hagyományos kirándulás, remélem sokáig megmarad a szezon egyik korai, kollektív programjának. Természetesen szombaton, korareggel érkeztünk meg a kikötőbe.
 

Elérkezett a hétvége, amikor Lia is belecsap a szezonba. Ezidáig az időjárás még hideg volt neki, ezzel részben egyetértek, de tény, sok hétvégén nem kapcsoltuk be a hőlégfúvót, mert beleheltük éjjel a hajót. A vitorlázás csak rövid áthajózásokat jelentett, főleg Badacsonyba ill.s vissza, az utak 40-50 perces időtartamát kellemesen éltük át. Eső nem eset, orkán se tombolt soha még idén. Ez a nap tulajdonképpen, pár szóval összefoglalva arról szólt, hogy leugrottunk Pestről Badacsonyba ebédelni egy jót. Nézzk, részletesebben kifejtve hogyan is festett.

A legutolsó tavalyi badacsonyi kirándulásunkkor a fényképezőm lcd-kijelzője megadta magát. Télen megvoltam nélküle, de nemrég beadtam szervizbe, ahol nem kapkodták el a panel kb. 5 perces cseréjét, így erről a hétvégéről (és a következőről) nem készítettem képeket, Zoli csinált, így most azok egyikével illusztrálom a mostani postot. Mindazonáltal Attila az egyik posthoz bekommentelte a hajókarbantartáskor készült képeit, elküldte mailben a linket is hozzájuk, amit ezúton is köszönök, sőt, most be is linkelem őket, aki kíváncsi rájuk, kattinhat IDE.

Nade lássuk a következő hétvégénk krónikáját:

Elkészült az idei versenynaptárunk.  Pontosabban egy kicsivel több annál. Nem csak versenyeket, de az egész vitorlásszezon napjait tartalmazza, így lehet tervezni túrákat, ismerősök megvitorláztatását is. Szükség is van erre, mert navigare necesse est! A sűrű program alapos tervezést igényel!
 

VERSENYNAPTÁR

Péntek reggel a hajó bedaruzódott a vízbe. A tervek szerint délután 6 magasságában indultunk volna pestről, de a délutni programjaim meglehetősen elhúzódtak és így nem volt értelme este 8-fél 9 körül elindulni a balcsira. Inkább szombaton korareggel keltünk és 7.10-kor elindultunk Fonyód felé. A terv az volt, hogy felkészítjük, bepakoljuk a hajót, átmegyünk badiba, felrakjuk a széljelzőt, majd további rendrakásuk után vasárnap irány Fonyód hajóval majd Budapest autóval. Nem sok valósult meg eme grandiózus tervből, pedig meglehetősen jól haladtunk a kikötőbe való megérkezésig. Fonyódon gyorsan bevásároltunk, majd meglátogattuk Pepítóékat, mert „Bátor” vett BioKiller nevű rovarirtót, hogy elébe mehessünk a tavalyi pókinváziónak. A kikötőbe érve Marlint a túloldalra kikötve láttuk meg, ekkor még semmit sem sejtettünk!

Nem így terveztem, de ez a blog is téli álmot aludt. Főleg miattam. Írtam ugyan postot, de nem raktam ki, majd valamikor legközelebb. Sok munka, síelés, welness, W.o.T. és Crysis nem hagyott időt az írásra, képátméretezésre, feltöltésre, postolásra. Hiába, a vitorlásszezon végével nem tört ránk a depresszió. Bár szívesen kipróbáltuk volna magunkat valahol, valahogy a Balaton jegén, sajnos az, a feszített programok és a hőmérséklet hétvégi, gyakran drasztikus emelkedése miatt elmaradt.  De ne sirassuk az eltelt időt, csapjunk rögtön a jelenbe, mert a szezonnyitás már gőzerővel dübörög. Ma volt daruzás, holnap már Badacsonyban fröccsöznénk a hajó felszerelése után.

Ha autóba ülünk és nyugat felé vesszük az irányt, elég kb. 1 000 km.-t autózni, szerencsés esetben láthatunk valami ritka, egyedi méregdrága luxusautót. Persze Porsche vagy valami „sima” Ferrari szembe jöhet akár pesten is, sok balatonparti kikötő parkolójában is láthatóak autócsodák, most nem ezekre gondolok. Nem azt mondom, hogy itthon lehetetlen, de Monaco illetve a Cote d’Azure szerpentínjein gyakrabban láthatunk Veyront, Königsegget, Ferrari Enzo-t vagy akár McLaren F1-et.
 

A hajózásnak és ezen belül a vitorlázásnak is megvannak ezen teljesen értelmetlen és gigantikus dinoszauruszai, bár ezek nem haltak ki, sőt, talán virágkorukat élik. Értelmük, hogy hirdessék a tulajdonosuk gazdagságát, emeljék a gyártó rangját és, hogy minket, egyszerű földi halandókat elkápráztassanak.

Persze itthon ilyesmivel garantáltan nem találkozhatunk, azért, amiért tengeralattjárók sincsenek az égen, de szerencsére nem kell messzebbre hajózni, mint autózni a luxusautókért hogy belefussunk és közelebbről is megcsodálhassuk egy-egy igazi gyöngyszemet.

A blog a közel és távolabbi múlt eseményeit írja le, most egy kicsit mégis a jövőbe tekintünk. Reményeim szerint a következőkben tracklogot is tudok majd mellékelni a versenyek, túrák leírásához, nem csak fényképeket. Ezen cél megvalósíthatósága okán jutottam az EveryTrail oldalára, kipróbálni a lehetőséget, működik-e úgy, ahogyan én szeretném illetve tartós-e az eredmény. Próbaképpen itt alant az idei Kékszalagunk tracklogja. Az eredmény tetszetős, remélem időtálló is!

Az unalmas budapesti hétköznapokon is gyakran a hétvégi vitorlázáson jár az ember esze, illetve a neten böngészve gyakran téved különböző vitorlás oldalakra, fórumokra érdekes cikkek, témák után vadászva. A sailing tökéletes forrás a napi információéhhség csillapítására. Van, aki annyira éhes, hogy étvágyát nem elégíti ki a passzív olvasás, hanem egy fórumon kérdést tesz fel. Egy ilyen kérdésbe szaladtam bele október végén. Nem tudom, puszta figyelemfelkeltésből lett-e "furcsa" a kérdésfeltevés vagy más okból, mindenesetre én ráharaptam és jó hajós módjára segítettem is.

A kérdés a 15. hozzászólásban jelent meg ebben a formában:

 "segítséget kérek, ha valaki ismeri KIKÖTŐ mestert SZALAY urat KESZHELYI PHEONYX kikötő mellet,lévő kikötőben van telefon szám kellene nekem. köszönőm előre is .beata42@freemail.hu vagy mayerapu@citromail.hu"

Honnan jött a vitorlázás? Magam sem tudom. 2001 környékén bekattant,  hogy kéne, akárcsak korábban a hegymászás vagy később a siklóernyőzés. Minden látható ok vagy előzmény nélkül. Nem töltöttem hónapokat, de még napokat sem rendszeresen a vízparton, mert nyaranta hegyet másztam, sziklára is mentem néha vagy utazgattam, télen pedig síeltem. Gyermekkorom hétvégéit a Dunakanyarban töltöttem kirándulásokkal és kerékpározással, nameg sok fürdéssel a strandon, a szemközti szigeten lévő bányatóban és  a dunában. Brrr, ma már mindháromtól kiráz a hideg! Nagy családi nyaralásaink alatt persze voltam a ’80-as évek közepén-végén a fekete tenger több partján, néha a balcsin is nyaraltam sulival, vagy haverokkal, de legutolsó útjaim egyike a ’90-es évek közepi nagy angolnapusztulás idejére esett így sokáig nem vágytam vissza a magyar tengerre. Horvátországban, illetve  Olaszországtól franciákon át Spanyolországig nyaraltam a Földközi tenger különböző részein. 2000 nyarán visszatértem a Fekete tengerhez, az ukrajnai Krím félszigeten töltöttem egy-két hetet. Ezen nyaralás alatt pár órára egy vitorlástúrára is elmentem, de különösebben nem fogott meg a dolog.

Az idei vitorlásszezon véget ért, a téli holtidő az ilyenen tematikus blogoknak is a gyakran a téli álmot jelenti, hiszen nincsenek új versenyek, túrák, kalandok. Úgy érzem, hogy sokminden van a fejemben, amit megóvnék az enyészettől azzal, hogy postot gyártok belőle, ezért nem célom a blog pihentetése. Most lehetőség van kibontani témákat, melyekre nem jut idő a főszezonban. Remélem, az uborkaszezon irományai nem lesznek unalmasabbak, mint a konkrét történéseket taglaló eddigi írások.

Csapjunk is bele!

Az első „szezon utáni” írás egy talányról és annak megoldásáról szól. Az Adrián, a  rogoznicai kikötőben láttam egy kidaruzott, illetve egy kikötött hajót, olyan riggel, amilyet még nem láttam korábban se a balcsin, se tengereken, sem pedig az interneten.

December első hétvégéje és a hajó még vizen van, kb. 2 horgász miat, akik plusz egy hetet pecázhattak így hajójukról. Remélem nekik megérte! Akik egy helyen tartják a hajóikat télen, egyszerre is daruznak, költség és időmegtakarítási okokból. Így sikerült elnyújtani a szezont. Igaz, a badacsonyi bortúra óta nem is voltam lent, az időjárás is meglehetősen csapadékos volt, legalábbis hétvégén. Zoli túlórázgat, Liának már az október is hideg volt.Hogy kihasználták –e a plusz egy hetet a horgászok, nem tudom, mindenesetre összegyűltünk idén utoljára, hogy kiemeljük a hajókat.

Eljött a legrosszabb, a legutolsó nap. Késő este (vagy másnap korahajnalban) már otthon leszünk! ismét egy büdös, koszos nagyvárosban. Szerencsére ez csak a szinte biztos végkifejlet, ismét szép és jó dolgokon vezet keresztül odáig az utunk, minden másodperc örö é bodottág, csupa vidámság. A reggel  a már-már szokásos utolsó bevásárlással indul, elsősorban sör és kenyérkészleteink megcsappanása miatt.

Elérkeztünk az idei utolsó túránkhoz, zárjuk a szezont. Praktikus okokból mindig Badacsony az utolsó célpont. Itt jó fej a kikötői gárda, van daru és így le lehet szedni a széljezőt, nehogy az árboc levételekor megsérüljön. Szerencsére kollégáim, éppen ezen a hétvégén vendégeskedtek a Sipos borházban, mivel vezetőjével, Sipos Balázs Tihamérral baráti kapcsolatokat ápolnak. Tavaly velük egyszer átvitorláztam a badacsonyi borfesztiválra, akkor is Balázs vendégszeretetét élvezhettük, így jöttem én ismét a képbe. Zolit meg én hívtam, élvezze ő is a finom borokat, segítsen a hajó elrakásában.

Az október végi hosszúhétvége nem ért véget szombaton este Siófokon a Köd Kupa után. Vasárnap reggel 9 körül keltünk egy kiadós alvás után. Attila és Tibi összepakoltak, majd nekivágtunk két autóval reggelizőhelyet keresni. Sajnos a Kalóztanyát zárva találtunk, de őszintén szólva minden zárva volt. Bárhol áltunk is meg, remélve vagy úgy látva, hogy nyitva van valami, tévedésnek vagy múló illúziónak tűnt! Egy külső megfigyelő számára mókás lehetett, ahogy néha-néha megállva, lassan cirkálunk a reggeli kihaltságban. A múltkori rossz tapasztalat miatt az Mc-t kihagytuk és a Tescoban kötöttünk ki!

Szerdán felhívtam a Vivace-t, elkérnénk Unitef-kupánkat, Csütörtökön,egy levélváltásból kiderült, hogy nem lesz wellness, nem számíthattunk feltétlenül vacsira sem a verseny után, sőt, ingyenes kikötésre sem. Pénteken relatíve hamar indultunk útnak, volt tennivalónk, meghúzni a szálingokat. Persze ez a program a szombati rajt előtre tolódott, mivel a Vivace-n átvettük a kupánkat és jókat sztorizgattunk a hajóinkkal egykoron foglalatoskodó „mesteremberekről”. Elfogytak Szemesen vett rosé-ink kicsit megfogyatkozott a Zoli által hozott barackpáleszünk és Dokiék pékáru és borkészlete. Ilyen élet ez.

Péntek este, pakolás. Hosszúhétvége, verseny és túra. Sok a cucc. Grill és túrafelszerelés, ami vasárnapig a kocsiban marad, így a csomagtartó legmélyére kerül, gps, fényképező, amiknek nem szabad, hogy megsérüljenek, stb... Zolit 19 óra után nem sokkal veszem fel, Tibit, aki ismét velünk tart, 19.15-kor. Attila már Siófok környékén jár, Kaposvárról indult, előnyben van. Éppen elhagyjuk a várost, amikor hív, hogy nem tud bejutni a kikötőben. Mondom pech, kártya a hajóban, többet segíteni nem tudok. Kikötőmester telszámát nem ismerem, kizártnak tartom, hogy ott legyen még. 20-30 perccel később bejut és elkezdi összerakni a hajót, 30 perc múlva megérkezünk mi is. Siófok kevesebb, mint 100 km. Ez nagy előny!

Elérkeztünk az utolsó levélvez vagy inkább emlékfoszlányhoz. Nincs több és nem is lesz, max. ha abbahagyom ezt a blogot és sok-sok év múlva indítok egy újat, ezeket a postokat újra befűzöm ott. De itt sohatöbbet, mert nincs több. Ennyi írott emlék van. Ez az Öreghegyi Köd Kupáról és hétvégéjéről szól. Kiderül belőle az is, miért nem kötök ki Földváron, csak, ha nagyonnagyon muszáj. A képek a 2008-as kupán készültek és nem tudom, honnan vannak.

Reggel van, indulunk. Nem jöttek a rendőrök beszedni a sápot tilosban parthozkötés miatt, pedig lett volna rá idejük. Elindulásunk (és Rogoznicán való megállásunk) óta most először nem egy sziget a cél, hanem  Primosten, egy kisváros a horvát tengerparton.

2007 október 20.-án a Balatonregatta utolsó futama és az év összesített értékelése, díjkiosztása zajlott. Hol vannak már ezek az idők? Idén a regatta augusztus 21.-én ért véget, csak négy kikötőben volt verseny. 2007-ben még hét futamból állt a sorozat, igaz, vasárnapi pályaverseny nélkül.