Ez a hétvége nem a vitorlázásról szólt, bár az időjárásra nem lehetett panasz. Kirándultunk egyet a Mátrában. Szerencsére nem vagyunk partra vetett halak, ha nem hajózunk, néha mást is kell csinálni, nem csak reffelni meg schottolni. Persze a víztől most sem szakadtunk el teljesen, szombaton este már Fonyódon ittuk a fröccsöket és Badacsonyban a rablósoron zártuk a napot, ám erről írni sem érdemes, majd minden héten ez a „kötelező program”. Inkább az okok lehetnek érdekesek.
Közeledett a hajó vizsgáztatása, áprilisban lejár a hajólevél. Ilyenkor keresek az időponthoz közeli vizsganapot, lehetőleg a déli parton, lehetőleg max. egy napi vitorlázásra Fonyódtól. Erre alkalmas hely Szemes lett volna. De csak volna. Jelentkeztem a vizsgára, rákészültem, stb…aztán csütörtök-péntek környékén rájöttem, hogy a következő hétvégére is kirándulást terveztünk, ezúttal a Zemplénbe. Ebből sajna nem lett semmi sem, de persze ekkor még nem tudtuk ezt. Illetve lett helyette más. Szóval két hetet állna a hajó egy idegen kikötőben. Ez már önmagában is aggályos, nagyon mogorva kikötőmesterektől kellett volna nagyon nyájas módon szívességet kérni a pozitív válasz legkisebb esélye nélkül, meg ez nem is az én műfajom. Ráadásul Szemes messze a legvédtelenebb kikötő a balcsin, ott két hét a szeszélyes áprilisban már májusra ősz hajszálakat és teljes idegkimerültséget hozna, nem vállalom be! A vizsga munkanap, munkaidőben van, amikor, ha nem is a hazát építem vagy a társadalom jólétéért áldozom fel magam, de azért ott kell lenni. Úgy terveztem, gyorsan vizsgázok, majd megyek „kicsit” később a robotba, túlórázok, így a kevés és igen értékes szabadságból sem kell, hogy erre áldozzak. Viszont az előbb vázolt kirándulás miatt bizony aznap, vizsga után vissza kell, hogy térjek szeretett kikötőmbe, Fonyódra.
Sanszos, hogy egykezes vitorlázás lesz, az időjárás bármit hozhat, aznap van vizsga Badacsonyban is+1 órával későbbi kezdéssel, ha lejön valami, keveset és raumban kell túlélni. Innen egyenesen levezethető, hogy egy nagyon hivatalos, két példányban elfaxolt, elmailezett, de telefonon is megerősített dokumentumban átkértem magam a badacsonyi vizsgára. Mondanom se kell, hogy erről a badacsonyi vizsgabiztosok semmit se tudtak, de erről majd egy másik postban, a lényeg, hogy ezen a hétvégén, inkább átvittük Marlint, és pár napra Badiban hagytuk, nehogy a kedd reggeli vizsgát egy hirtelen jött hidegfront meghiúsítsa. Ezét kellett hát hajózni egyet ezen a hétvégén is. És persze a hajó maradt vasárnap, mi meg visszatértünk Fonyódra a BHRT nagy személyszállítóinak egyikével, a Füred katamaránnal.
Természetesen a nagyhajós menetrendet megnéztük mindezen monumentális terv megvalósítása előtt, nehogy porszem kerüljön a gépezetbe. Milyen hajózni, de nem vitorlázni?. Jó! Nem hasonlított még heringes konzervek helykihasználásához, nagyon a szezon elején járunk még, a belső tér meg mintha frissen lett volna lakkozva, polírozva.
Általában, ha vendéghelyen hagyom a hajót, akkor a MÁV segítségével jutunk vissza az autóhoz, most kipróbáltuk a hazatérést hajóval is.
