Nem így terveztem, de ez a blog is téli álmot aludt. Főleg miattam. Írtam ugyan postot, de nem raktam ki, majd valamikor legközelebb. Sok munka, síelés, welness, W.o.T. és Crysis nem hagyott időt az írásra, képátméretezésre, feltöltésre, postolásra. Hiába, a vitorlásszezon végével nem tört ránk a depresszió. Bár szívesen kipróbáltuk volna magunkat valahol, valahogy a Balaton jegén, sajnos az, a feszített programok és a hőmérséklet hétvégi, gyakran drasztikus emelkedése miatt elmaradt. De ne sirassuk az eltelt időt, csapjunk rögtön a jelenbe, mert a szezonnyitás már gőzerővel dübörög. Ma volt daruzás, holnap már Badacsonyban fröccsöznénk a hajó felszerelése után.
A szezon persze már korábban elkezdődött, de nem vitorlázással. A márc- 15.-ei hosszúhétvégén jöttem le először Zolival és Attilával egy gyors állapotfelmérésre és alaposabb kitakarításra. A belső részeket kiporszívóztuk és lemostuk, pakolásztuk, csoportosítottuk a köteleket, a felszerelést. Szemügyre vettük a tőkesúlycsavarokat is. (Ez a problémakör másokat is megihletett, szakértő szemmel, alaposan körüljárta, sőt továbbgondolta a témát ez a kis írás ITT)
Alternatív foglalozásként ettünk egy jó pizzát a rablósor egyetlen nyitva levő vendéglátóipari egységében, ami inkább egy igényesebb pizzéria-étterm-söröző , mintsem egy rablósori kifőzde gagyi pizzaszeletekkel. Megtekintettük a Vivace új belsejét, alaposan átalakították az alig egy-két éves hajót.
A következő hétvége kimaradt számunkra, Attila a családi békére ügyelt, Zoli a határidős munkákat zárta rövidre és meg a Francia-alpok tavasz-elei hóolvadását tanulmányoztam Liával, illetve ennek a folyamatnak a sílécek felületére gyakorolt közvetett hatását, ahol ezt a közvetett hatást a kisebb-nagyobb előbukkanó kődarabok közvetítették az időjárás és a sílécek talpai között.
Természetesen itthon az élet nem állt meg. Külföldről való hazatérésünket és az ezzel járó 1 300km.-es autóutat sikerült az óraátállítás idejére időzíteni, így 1.45-ös megérkezés után a kétkörös felhurcolkodás egyből hajnali 3 órát csinált, 4 körül talán már aludtam és 7 után nem sokkal a srácok jöttek is értem. Irány a Balaton! Korán indulunk, hogy hamar elkészüljünk, én meg alszok a hátsó ülésen, ez a terv. Kis reggeli csúszás, kis kitérő Zoli munkahelyére a szuperhatékony tisztítószerért, kis és nagy technikai szünet a pályán, Imre nincs még a telepen, kis rántottás reggeli addig a Vadászban és 11 után nem sokkal meg is érkezünk Marlinhoz. Ezek a tények.
Az algagátlás már elkészült, a már említett csavarokról a rozsda levakarva. Megállapítjuk, hogy jó ez így, nem kritikus a helyzet, de mostantól több figyelmet kell, hogy fordítsak a csavarok vízmentességére.
Az üzemanyagtároló rekesz+a motortér talán sohasem volt takarítva. Zoli super cuccával neki is esünk, slaggal jól lecsapatjuk a leoldódott rettenetes szennyeződést. Közben persze én is jó vizes leszek, de hát mikor csináljuk, ha nem 5-6 fokban. Közben bepakoljuk a vitorlákat, szivacsokat a kabinba, lecsapatjuk a fedélzetet, a dörzsléc és a hajótest közötti rést felülről. Hihetetlen méretű pókhálógubók és pókmaradványokat mosódmak ki, ezért alulról is megküldöm, nem zavar, hogy ezzel gyorsan hajat is mostam, a következő szezonban kevesebb pókot, árvaszúnyogot szeretnék. Első lépés a megelőzés.
A motort még beraktuk a már tiszta motortérbe, még egyszer megcsodáltuk a Vivace majdnem kész új bútorzatát, aztán elindultunk hazafelé. Mivel a kidaruzás, motorkivétel után szinte egyből elveszítettem a kapcsolási rajzot, megkértem Motorszerelő Andrást, próbálja meg összekapcsolni a vezetékeket. Holnap kiderül, hogyan is sikerült ez…
