Mivel tavaly is voltunk ezen a programon, elmondhatom, hogy húsvétkor hagyományosan a Fonyódi Kormoránokkal Badacsonyba szoktunk menni, hogy megkóstoljuk az Imre pincészet új és régebbi borait, valamint jól érezzük magunkat és egymást. Idén sem volt ez máshogyan, azonban az alkohol mennyiségét és időbeli eloszlását igyekeztem kontrollálni, kicsit jobban, mint az előző évben. Szép ez a hagyományos kirándulás, remélem sokáig megmarad a szezon egyik korai, kollektív programjának. Természetesen szombaton, korareggel érkeztünk meg a kikötőbe.
Talán kicsit borongós idő köszöntött ránk, de a Sekli büfében, a készülődés alatt, szépen kitisztult az ég, kisütött a nap. Köszöntötték egymást a rég nem látott ismerősök, rendeltünk egy kis sört, indulás előtti alapozáshoz. Reggelire minimálisan fogyasztottam, sejtettem, ez a nap nem a zsírégetésről fog szólni. Piri tartott velünk, aki kertész lévén, általában csak a kora tavaszi és késő őszi utjainkon tud elkísérni minket. Számára a vitorlázás nem feltétlenül a kánikuláról és a több órás szélcsendről, hirtelen kialakuló zivatarokról szól, hanem közepes szélről, közepes nappali hőmérsékletről, hűvösebb éjszakákról. Az árvaszúnyogok rohamairól is csak elbeszéléseinkből értesül. A messziről jött ember sokmindent mondhat, de a más idősíkokon mozgó emberre ez ugyanígy érvényes lehet.
Sokan nem rakták még le hajójukat, hiszen a szezon elején járunk még, sőt, az ébredezés is lassabban zajlik. Lassan került helyére a széljelző, lassan készül el a kajálda Szigligeten, lassan nyit az étterem Badacsonyban, a lángosos Fonyódon, stb, stb, stb… Szóval több a hajós, mint a hajó, ráadásul jönnek ismerősök, barátok. Szépen kialakul, ki kit fog átvinni a túlpartra. Hozzánk Imiék csatlakoznak. Barátnője finom sós sütiket (is) hoz, így már a közepes félszélben elkezdjük a kalóriák bevitelét. A szél raumosodik, így némi filozofálás után felhúzzuk a blistert, idén először. A szél erősödik, de szerencsére irányíthatóak az események. Van, aki úgy képzeli, ez is verseny, nap közben mondták is, hogy „nem sikerült megfogni minket a blister miatt”. Hát, ha versenyzünk, azért pár dolgot másképp csinálunk. Pl. nem eszünk közben fonott kiskosárból pogácsát, de valószínűleg a súlyeloszlásra is jobban figyelünk, nem nyitunk bort, meg jobban figyelünk az ellenfelekre. Kicsit a széltaktika is más. Nem tudom, miért kéne mindig versenyezni, élvezetes az együtt vitorlázás is. Hamar kikötünk, a csapat természetesen Rompinál várja be a később érkezőket. Egy kis fröccsözéssel készülünk a hegymenetre.
Mindenkinek jó kedve kerekedik, mire elindulunk. A felfelé vezető úton egy szép gyíkot pillantok meg, készül róla néhány fotó. Jó kondiban lehetünk, mert hamar felérünk célunkhoz és itt elszabadul az igazi húsvéti hedonizmus. Liával az előző hetet zöldség és gyümölcskúrával töltöttük. Tisztítókúra gyanánt és mert kicsit sejtettük, hogy itt mi vár itt ránk. Kötözöttsonkák, angolszalonna, kolbászok, tojás, édes és sós sütemény kerül az asztalra fehér és vörösborok közé. Persze egy kis pálinka is akad, paprika, paradicsom, kenyér, a szokásos kiegészítők.
Attila is megérkezik Szepezdről bicajjal. Kicsit szétszéled a csapat, van aki felmegy a Rózsakőhöz, Liával sétálunk egyet a Laposa szőlősei felé, majd lassan, de biztosan elindulunk visszafelé a kikötőbe.
Imiék mennének vissza Fonyódra és szerencsére találnak egy fuvart, mi pedig Attilát visszük keletre, de a kormányzást már Liára bízom. Kellemes szél fújdogál, jót alszok hátul. Révfülöp a cél, de beesteledik, a szél sem az igazi, Ábrahámhegyre a TVSK kikötőbe kötünk be. A Márta, egykori nagy ellenfelünk itt pihen. Néhány bizonytalan kőrt megyek Attila bicikliével kikötőmestert keresve, de sehol senki. Itt a kikötőből való kijutás sem egyszerű, de szerencsére valaki épp most lép le, felajánlja, hogy Attila is kislisszolhat, így gyorsan búcsút veszünk tőle majd visszafordulunk Badacsony felé. Az utat itt is átalszom, vitorlalevételhez keltenek fel.
A kikötőben Piri megadta magát és aludni tért, mi meg a rablósor felé vettük az irányt. Egy kis kaja fért még belénk, ráadásul egy kóbornak tűnő, amúgy roppant aranyos kutyával is összehaverkodtunk. Jól sikerült ez a nap, ez tény! Innen már nekünk is a hajókabinba vezetett utunk, hogy megérdemelt nyugovónkra térjünk.
Vasárnap reggel relatíve korán ébredtünk, és megindultunk Révfülöp felé. Ha már szombaton nem sikerült, most újra megpróbáltuk elérni. Délkeleti, élénk szélben haladtunk, így küldetésünk siker koronázta. A Badacsony-Szigliget-Fonyód szentháromságból sikerült ezen a napon is kitörni, megérdemelten vetettük magunkat a velőspirítósra. Duduval és az Allure-el futottunk össze, akik épp érkezésünkkor indultak vissza hajóikhoz. Üdvözöltük egymást, váltottunk pár szót azért. Innen már mi is csak Fonyód felé indultunk tovább, kicsit enyhébb, kellemes szélviszonyok között, ahonnan a szokásos körök után indultunk vissza Pestre.
Húsvéti túránk remekül sikerült, a sok alkohol ellenére, relatíve koordináltan tudtuk abszolválni a különböző kihívásokat. Remélem sok ilyen szép húsvétunk lesz még!
