Elérkezett a hétvége, amikor Lia is belecsap a szezonba. Ezidáig az időjárás még hideg volt neki, ezzel részben egyetértek, de tény, sok hétvégén nem kapcsoltuk be a hőlégfúvót, mert beleheltük éjjel a hajót. A vitorlázás csak rövid áthajózásokat jelentett, főleg Badacsonyba ill.s vissza, az utak 40-50 perces időtartamát kellemesen éltük át. Eső nem eset, orkán se tombolt soha még idén. Ez a nap tulajdonképpen, pár szóval összefoglalva arról szólt, hogy leugrottunk Pestről Badacsonyba ebédelni egy jót. Nézzk, részletesebben kifejtve hogyan is festett.
Hajónalvásról szó sem lehetett, szombat reggel indultunk. Felszereltük a hajót, jól beöltöztünk, nehogy megfázzunk és kellemesen áthajóztunk Badacsonyba, egyből a daru közelébe. Éppen beraktak egy árbócot, így kb 15 percet várakoztunk, majd mehettem is fel a Zoli által megjavított széljelzővel. Segítségét itt is megköszönöm. Felmentem, összedugtam a csatikat és működöt is, lent Lia ellenőrizte. Rögzítettem, az illesztést körbetekertem szigszalaggal és még mindig küldte le, a kijelzőre a jeleket. Supper! Ezennel a hajó felkészítése-vízretétele-felszerelése, azaz a vitorlázás „munka” része el is készült! Mostmár csak az öröm és kacagás maradt november végéig (kopp-kopp, remélhetőleg)!
Kicsit arrébbhúzzuk a daru alól a hajót,és elmentem a közeli benzinkútra utánpótlásért, mivel a tavalyi üzemanyagkészletet használtuk eddig. Maradt a tankban így is még egy kevés, nem töltöm fel az üzemanyagtartályt. (Ennek később még jelentősége lesz!) Jön egy tréler, egy elektromos motorcsónakkal, a benzinkútról látom. Vízre teszik hamarosan. Csillogó szemű család, ámuló benzinkutasok a kúton, érdeklődő vitorlázók a kikötőben. Mi is nézzük az új szerzeményt. Egy kicsit elbizonytalanodok. Az elektromos hajók iránti keresletet nem értem igazán, lehet túl fiatal vagy élettapasztalatlan vagyok. O.k. környezettudatos, nem károsítja a környezetét. Legalábbis ahol használják, de az aksikat is legyártották és valahová pár év múlva ki fogják dobni+az áramot sem napelemekkel vagy szélerőművekkel termelik. Jó drága. A vitorlázás élvezetes dolog, kell figyelni a szelet, a hullámokat, de messzire is kell nézni, nehogy meglepjen minket egy nagy vihar, legyünk felkészültek. A meteorológiához is illik konyítani valamennyit és ki kell találni, kinek mikor van útjoga. OK. Erre szükség volna egy motorcsónakon is, de itt előre kell látni, felkészülni egy esetleges fordulásra, haulz-ra, lekövetni mindent a vitorlákkal, kormánnyal. És ez még csak nem is egy versenyen kell. Ráadásul ez élvezetes is, van örömfaktor. Jó, szélcsenben nincs, de cserében lehet úszkálni a hajó körül vagy feküdni, aludni, napozni. A vihar is élvezetes, amíg kontrollálhatóak az események, de nagyon erős vihar után is boldog az ember, ha már túlélte és bent van egy védett kikötőben! Gyors hajóval is élvezetes lehet csapatni, ott a sebesség az élvezet forrása. A Dunán van rá hely, bár sokan állítólag paraszt mód zavarják az evezős túrázókat, de ez inkább hozzáállás kérdése. De egy elektromos hajó lassabb, vezetni annyira lehet élvezet, mint kamionnal 90-el menni a sztrádán. Nincs tőkesúly, vitorla, ami stabilizálná, így jobban billeg, ha vannak hullámok. Amit megspórol az üzemanyagon, azt azért aksikra ki fogja fizetni. Ha elterjednek a BHRT kikötőiben, mivel az áramfogyasztás jócskán megnövekszik, gondolom az se lesz ingyen többé. Ezek az aggályaim. Persze, ha lehet vele wakeboardozni, vizisízni, banánozni, ejtőernyőst felhúzni, élvezkedni, akkor revídeálom véleményemet, lehet akkor a balcsin is van ráció ezek használatára.
Mindezek után kiéhezetten vetettük magunkat a rablósor kulináris kínálatára. Libamáj, kolbász, gyöngyhagyma, csemegeuborka, palacsinta. Szokott helyek, szokott, de régen érzett ízek. Liának egy kis bor is belefért a déli menübe, engem várt még egy hazavezetés. Visszasétáltunk a kikötőbe, búcsút intettünk a kikötőmestereknek és a villanyhajóval egyszerre indultunk neki a Balaton kék vizének. Közepes hullámzásban, így megfigyelhettem a villanycsónak „kellemes” himbálózását. Finom, közepes szélben kényelmesen visszavitorláztunk Fonyódra, kikötő előtt motorindítás és szerencsére már a hajóállomás vonalában motorleállás az üzemanyag hiánya miatt. Hidegvérem megőrizve a fock-ból kitekertem egy zsebkendőnyit, és az utolsó pár métert ismételten vitorlával tettük meg, majd betekertem és lassulva szépen beálltunk helyünkre, mintha direkt így terveztük volna.
Elraktuk a hajót és hazajöttünk mindezek után, bár lehet, a legendás fonyódi lángos és palacsintakészletekből is dézsmáltunk egy keveset indulás előtt.
