Péntek reggel a hajó bedaruzódott a vízbe. A tervek szerint délután 6 magasságában indultunk volna pestről, de a délutni programjaim meglehetősen elhúzódtak és így nem volt értelme este 8-fél 9 körül elindulni a balcsira. Inkább szombaton korareggel keltünk és 7.10-kor elindultunk Fonyód felé. A terv az volt, hogy felkészítjük, bepakoljuk a hajót, átmegyünk badiba, felrakjuk a széljelzőt, majd további rendrakásuk után vasárnap irány Fonyód hajóval majd Budapest autóval. Nem sok valósult meg eme grandiózus tervből, pedig meglehetősen jól haladtunk a kikötőbe való megérkezésig. Fonyódon gyorsan bevásároltunk, majd meglátogattuk Pepítóékat, mert „Bátor” vett BioKiller nevű rovarirtót, hogy elébe mehessünk a tavalyi pókinváziónak. A kikötőbe érve Marlint a túloldalra kikötve láttuk meg, ekkor még semmit sem sejtettünk!
A hajóba belépve Zoli egyből kiszúrt egy önzáró anyát a kokpitben, persze beleszakadt csavarszárral és természetesen az árbócból hiányzott! Hamar ki lehetett szúrni, de fényképezővel rázoomolva egyértelműen látszott, hogy a felső száling rögzítése sérült meg. Fasza, mert az árbóc már áll, ledaruzása jelentős anyagi áldozatokkal járna, a kötélzet kb. 10 éves, senkit föl nem húznék, hogy csinálja meg! Badiban a daruról pont elérem az árbóccsúcsot, tehát, amikor lekötöm fenn a daruhoz az árbócot, a száling még elérhetetlen távolságban van! Szerencsére a daruzás még folyik és a kikötőmester fiától tudok beülőt kérni, a darus meg szívesen felemel, ez így 2 perces munka csak. Imre elmegy csavarért, önzáró anyáért, így csak az egy-két bedaruzandó hajót kell kivárni és indulhatok is. Fenn kitisztázom a száling mögött felejtett egyik shottkötelet és kész is vagyunk! A darus nem kér a mutatványért semmit, de adunk neki 2 doboz sört, közkedvelt konvertibilis fizetőeszközt, a nap végén jól fog jönni, 20-25 fokban egész napi daruzás után.
Felszereljük a korlátokat, bepakolunk. Nem találunk egy benzincsövet. Hívom Imrét, hátha ott maradt nála, hívom a motorszerelőt, hátha nála maradt. Persze semmi, de jön a motorszerelő pár tartalék csővel, aztán mondja, hogy ott van a cső, beépítette. Csak a csatlakozó érhető el egy nem látható helyen! :D Király! Minden gond elhárult, indulhatunk! Kihajózunk és gyenge negyedszélben irány Badacsony. A Vivace több órája lelépett, nincs nagy forgalom a vízen. Alig haladunk, már majdnem elszundítok a kormánynál, amikor szemből feltűnik a Van Szél! Üdvözöljük egymást, Doki jól nyomja, Fonyód felé megy, de azt mondja, este visszamegy Badacsonyba.
Az út második felében nem bírom tovább, elszundítok a kormánynál. Zoli is alszik. Persze csak pillanatokra, a horizontig és távolabb sincsa vizen más, nem kockáztatunk sokat. Felébredünk, de szenvedek. Zoli felajánl egy kv-főzést, de mire elkészül, a szél is beerősödik, így a kv elfogyasztása gyorsan, shottolások közben történik. 10 csomó fölött fúj a szél, persze a kikötő felöl. Néhány forduló után be is futunk. Köszöntjük a kikötőmestereket, megbeszéljük, hogy a széljelzőt inkább másnap szereljük fel reggel és elindulunk a rablósor felé.
Rompi nyitva van és kettővel arrébb az Alapozó Falatozó. Más nincs a soron, illetve a főúton átmenve, majd balra kanyarodva biztos nyitva vannak mások is, de oda csak akkor megyünk, ha jobbra tényleg minden roló le van húzva. Az ittenieket szeretjük. Sipos-féle rizlinget kérünk, hurkákat és valamifajta „egészséges életmód” sugallatára rántott karfiol, tócsni rántott gomba is kerül a savanyúság mellé. Finom! Jó újra érezni a szeretett ízeket, melyeket összel éreztünk utoljára! A tavalyi szezon végén keletre fújt minket a szél és mire visszatértünk, itt már minden zárva volt. A borozó mellett még felújítási munkálatok folynak. Döngölőbéka, ütvefúró és társai hevernek szanaszét, egy egy perces intermezzót leszámítva szerencsére használaton kívül. Szép forgalom van, majd minden asztalnál ülnek, érthető is, szép napos nyári idő van. Épp indulnánk, amikor beérkezik Van Szél Doki és kezdjük az újabb és újabb köröket. Szóba kerül a politika, nyigdíjrendszer, stb…heves érvekkel, ellenérvekkel egészen zárásig. Naplemente után alaposan visszahül a levegő, vacogok a polárban is. Visszamegyünk a kikötőhöz, ami persze zárta kapuit, így kerítésmászással veszszük be az objektumot. Doki még áthoz pár üveg bort meg táplálékkiegészítőt hozzá, finom zsíros-húsos falatokkal kísérjük a bort. Több, mint elég! Ennyit a fitnessmenüről. Megbeszéljük, hogy másnap Tapolcán meglátogatunk egy tokhaltenyészetet is.
Reggel teljesen bedugult orral ébredek, este jól megfázhattam. Szerencse, hogy hamar kitisztul az orrom és teljesen eltűnnek a megfázásra utaló jelek. Dokival összefutunk és irány Tapolca. Az autója meglehetősen érdekes. Igazi igásló. Szét van hullva, mocskos és kb. 100 kg. felesleges kaccattal van telepakolva. A környéket ismeri, mint a tenyerét. Itt lakik a rablósorról ez, ott a múltkor nem volt bor, csak sör, amott meg eltévedtek a szőlősben egy éjszakai bortúra alkalmával, és így tovább, végtelenül, míg meg nem érkezünk a telepre. Sajna a régi tulaj meghalt már, nincsenek tokhalak. Zolival vennénk valamit, ha már nézelődni nemigen lehet, de hosszú az út hazáig. Végül két füstölthalat válszt, aztán megyünk tovább. Megreggelizünk egy szintén „jól bejáratott”helyen. Velőspirítós, kv, almafröccs. Nem rossz, de a révfülöpi és füredi pirítóstól kb. olyan távolságra van, mint Tapolca a Balatontól.
Visszamegyünk Badacsonyba. A szél beerősödött, nem megyek fel széljelzőt felrakni, mert himbálózik a hajó, nem tudnám jól leszigetelni a csatlakozót. Next week! Dokitól búcsúzunk, lereffeljük a hajót és elindulunk. A motor a szokásosnál gyakrabban leffullad, a szél tol minket, sokat szenvedünk, mire el tudjuk hagyni a mólót. Tompa negyed Fonyódig a változatosság jegyében! Élvezzük az erős, de kezelhető szelet. A kikötés sem sima, a hátszélben nem figyelek, hogy túl gyorsan közeledünk, csak a legvégén, a kikötőkötelet átdobom a cölöpön, fékeznék, de nem bírom. Felforrósodik, kiengedem és bumm, neki a mólónak! Ciki, de legalább nem sérült meg a hajó orra. A rutin érezhetően hiányzik, hiába a több év, néhány hónap kihagyása több figyelmet követel. Lekötjük, leszereljük a hajót.
Ezen mondatok után általában csak olyasmi következik, hogy „… és elindultunk hazafelé” vagy valami ilyesmi. Ezt most is leírhatnám, de jelen postban foklytatom is a hétvége eseményeit, mert a nap még nem ért véget. Zoli átjött kb. egy órával a hazaérkezés után és nekiálltunk a füstölthalak elfogyasztásának.
Először Lia tavaszi hagymalevesét pusztítottuk el, utána a halakat, melyek a sütőben várták már sorsuk beteljesedését. Az első falat nagyon furcsa, már-már nyögvenyelős volt, de megjött az igazi íze is, nagyon finomra sikerült. A hús a szálkáról úgy vált el, hogy a legjobb hekk is megirigyelhetné. Fojtásnak csokipuding következett és a jóllakott fáradtság mással össze nem hasonlítható érzése!
