Elérkeztünk a szezon első versenyéhez. Jó későn, a sokadik verseny volt ez az elmúlt években, most mégis neve helytálló: Évadnyitó! Nem is akármilyen, két futamos pályaverseny! A Kormoránok jó szokásához híven pályarajz is jár a nevezéshez.
Zoli és Attila jönnek velem, Lia otthon marad sajna, korrekciós szemműtéten esett át, pár hétig óvakodnia kell a Nap UV-sugaraitól, nem kockáztatunk! Leiner András most is hihetetlenül jó képeket készített, tőle kölcsönöztem e poszt nyitóképét!
Van Szél Dokiék is átjöttek badiból. Törpilla velük van, a társaság már a kormányosi előtt is meglehetősen vidám. Túlnyomórészt csak elszakadt vitorlák vannak náluk, a viharfockomat felajánlom nekik, de félek, túl nagy lesz a hajójukra. Sajnos igazam lett, mindenesetre kijönnek ők is a rajtra.
Kihajózva látjuk, hogy igen komoly zázlófelhúzó-alkalmatosság került a Popey-re, fő a precizitás. A szél kellemes. Kicsit több már rosszabb lenne, kicsit kevesebb meg mégrosszabb.
Az YSIII-as osztály rajtol először, utána mi, YSII-esek, majd az YSI. Kicsit handicap-rendszerű,a gyorsabbak később indulnak. Ugyanaz a pálya mindenkinek. A rajt így tisztább, a 40 induló 3 csoportban vág neki a két körnek.
Az első futam rajtját jól kapjuk el, szél felöl útjogosan indulunk a kreutzbólya felé. Talán a szél fordult váratlanul, de szinte mindenki egy takkon rámegy. Forduló és menne fel a bliszter, de a felhúzója zétesik a bekötéskor a kezemben! Tudom, hogy nincs több a hajón, de azt nem nagyon, hogy a tartalék seklik, karabínerek merre lehetnek. Relatíve gyorsan sikerül találni egy megfelelő seklit és gyorsan felhúzunk egy répát! Ájj, a szezon eleje ez még! Jobban kell figyelni! Ezt a hibát is sikerül hamar orvosolni, szépen kiáll a bliszter, majd húzhatjuk is le! Jó rövid a pálya. A két kört kicsit több, mint 40 perc alatt abszolváljuk! Igazi sprinttáv! Több hibát nem vétünk. A szél kicsit elforgott, áttűzik a pályát és hamarosan indul a következő futam.
Az első futamunk:
A második futam iránya és hossza is jobb. Rendes kreutz, hosszabb szakaszok. Érdemesebb a hátszélvitorlát felhúzni. Nem hibázunk, csak egy sima fordulónál ver fejbe a baum, de szerencsére nagyobb a hangja, mint a hatása. Nem megyünk rosszul, de a 25-ös yollék lenyomnak minket.
Az YST-nek ez a legnagyobb hátránya. Nincs külön yolle-osztály. Ha idén a Port Lacajosok rászoknak erre a versenyre, akkor YSII-ban csak yollék állnak a dobogón az összevont eredményhirdetésen. Bár hosszú a szezon, sokminden történhet még, megjelent egy új szereplő is, a Macska. Meglehetősen jól mennek, az osztály legmagasabb yard-számával.
Mi élvezzük a vizet, a szelet, tök jó minden! Lenyomjuk ezt a két kőrt is, majd némi filozofálás után Szigliget felé vesszük az irányt. Badi is célpont lehetett volna, de majd minden hétvégén jártunk ott, jövő héten még a verseny is ott lesz. Fő a változatosság, a szigligeti kikötő éttermét még javában farigcsálták, amikor utoljára arra jártunk. Mostmár biztosan kinyitott, megnézzük!
Második futam:
Látjuk, hogy valakik már beelőztek minket Szigligeten. A vendéghelyen a Van Szél áll kikötve. Fröccsözés közben kiderül, hogy szép lett a kibővített vendéglátóhely, a pörgés gyorsabb mint tavaly, a bor minimum ugyanolyan jó, a viharfockom nagyobb volt, mint ami elfér a Van Szélen, Doki mindenkit ismer, az újabb celebet is, aki Szgligeten ismerkedik a vitorlázással, legalábbis annak kulináris részével és akinek asztaltársaságába keveredünk mi is.
Sokmindenre nincs idő, hamarosan eredményhirdetés. Egy fröccs és más semmi. Zoliék esznek is, én tudom, hogy jó(sok) kaja vár még ránk a túlparton! Dokiék lépnek és nemsokára mi is végzünk villámlátogatásunkkal. Persze ők még badiba is átugranak, így akkor találkozunk velük legközelebb, amikor zárjuk a hajót és indulunk a díjkiosztóra, már Fonyódon. Zoli ígéri, hogy csak átugrik hozzájuk, rögtön utánunk jön.
A verseny eredményhirdetése után az YST tavalyi versenysorozatának eredményhirdetése következett. Persze Zoli még mindig sehol, így Attilával ketten álltunk fel a dobogóra, annak harmadik fokára noha Doki, Törpilla is itt van már. Kaptunk egy szép üveg díszt és egy 10 000 Ft.-os kajálási lehetőséget a szárszói Taverna étterembe. Ki fogjuk próbálni. Érme sajnos nincs, de egy sorozat eredményéül nehéz is ilyet adni, hiszen a csapotok egy része (mi is) nem állandó legénységgel megy, így nehéz kalkulálni, kinek mennyi érem jár.
A vacsora tálalásakor megérkezett Zoli is, törpilla lenyúlta a fényképezőm és beállt önjelölt partyfotósnak. A tarhonya odaégett, ezért bölcsen nem osztották ki, kenyeret kaptunk helyette a pörkölt mellé. Finom volt a savanyúsággal együtt, csak az otthon felejtett erőspistát sajnálhattam. Elkezdődött a szokásos mulatozás DJ Cintula ismert CD-válogatására, aztán eltettük magunkat, mert másnap jó korán elindultunk hazafelé. Attilának családi programja volt.
A zseniális hivatalos fotók ITT
