Tavaly vizsgáztattam a hajót, de sajna a tőkesúly-csavarok korróziója miatt csak egy évre kaptam érvényes műszakit. Elérkezett hát az idő a hosszabbításra, remélhetően öt évre. A sikeres vizsga és saját biztonságunk érdekében a csavarokról eltávolítottuk a korróziót. Kiderült, hogy még jó állapotban vannak szerencsére. Meglehetősen nagy szívás lett volna a menetes szárak cseréje, de a szopórollerre nem kellett felszállni, megúsztuk a tőkesúly levételét is. A csavarokat állagmegőrzési célzattal felületkezeltük és mostmár kiemelten odafigyelek arra, hogy fenékvíz véletlenül se álljon a hajó aljában, a rögzítések környékén. Mint írtam, a vizsga helyszínére is elvittük Marlint, ezzel szinte minden akadály elhárult, már csak Fonyódra kellett leautózni és a menetrendszerintivel átjutni Badacsonyba a sikeres vizsga abszolválásához.
Szerencsére nem egyedül kellett, hogy menjek, egy régi barátomat, Dávidot hívtam magammal. Keddi vitorlázáshoz nem olyan egyszerű manchaftot találni, de Dávid egyből igent mondott. Utoljára a hóeséses menetben jött velem, lehet a jobb időjárás már önmagában csábító volt számára. A BAHART járatát simán elértük, egy-két nyugdíjas meg egy kiránduló osztály volt csak a fedélzeten. A Nap szépen sütött, így kint foglaltunk helyet. Jó döntés volt, hogy nem ezen a reggelen vitorláztunk át, a szél élénk volt meglehetősen.
Az Ogre régebben sokat állt a kikötőnkben, meg télen Irééknél, aztán eltűnt. Meglepő volt, hogy rákerült egy képre, amit a jó pár éve épülő kikötőről készítettem maximális zoom-al. Csak otthon vettem észre, mekkora halat fogtam!
A vizsgabiztosokra várva összejött egy a csapat a kikötő éttermének teraszán. A szél legyengült és kellemes melegben beszélgettünk. Idő volt bőven, a Hajózási Felügyelet emberei még seholsem voltak. Mindenkivel megbeszéltem, hogy kb. az elsők között érkeztem és sürgősen húznék haza vizsga után, ha nem bábják, akkor elsőre vizsgáznék. Szerencsére nem bánták. 11-re volt írva a kezdés, kb. 11.30-ra érkeztek a vizsgabiztosok. In medias res csaptunk a vizsgába, azaz csaptunk volna, de az én adatlapom nem volt náluk, nem tudták, hogy átkéretem magam ide. Na itt aggódtam, hogy amíg megjönnek a doksik, addig levizsgáztatják az összes hajót és utána még mindig várhatok, de szerencsére a szemesi kollégákkal és a központtal is egyeztetve telefonon lekérték a szükséges információt, így elég hamar, elsőként sikeresen levizsgáztattuk a hajót!
Persze a pecsétnyomó az autójukban maradt, így lezavartak egy-két vitorlást, míg visszamentek a pecsétért, de ez már nem szűmított, tudtam, hogy ez a nap szabit jelent számomra. Így jártam! Kb. fél 1 magasságában vettem búcsút a többi vizsgázótól és a vizsgáztatóktól. Elnézést is kértek, hogy Veszprém felé kerülve akartak sietni, de már a pesti dugókban elakadtak, nem beszélve arról, hogy a déli part alatti M7-esen pikk-pakk ideértek volna, ahhoz képest, ahogy ideértek.
Vitorlát húztunk és kb 70 fokokoat legyező 3-9 csomó közt ingázó tompa negyed és raum között Fonyódra vettük az irányt! Jó érzés volt, hogy kedden, munkanapon ez adatott meg, még a szabit is megérte.Minden munkanapomat elcserélném ilyen keddekre, nem csak kedden!
Mivel a poroltó hitelesítését a következő hétvégére ígérték (és azóta persze meg is csinálták), visszaadtam a kölcsönporoltót és feljöttünk a szmogos fővárosba.
