Reggel van, indulunk. Nem jöttek a rendőrök beszedni a sápot tilosban parthozkötés miatt, pedig lett volna rá idejük. Elindulásunk (és Rogoznicán való megállásunk) óta most először nem egy sziget a cél, hanem Primosten, egy kisváros a horvát tengerparton.
Utunk elején még bontunk vitorlát, de hamar betekerjük és motorozva tesszük meg a távot. Szél, ha van is, szemből fúj, hullámok is alig vannak. A legkülönfélébb hajók jönnek szembe, a nagyobbakkal, érdekesebbekkel próbálok önarcképes fotókat készíteni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A többiek is henyéléssel múlatják az időt. Szilvi olvas, Gáborék elvannak a hajó oráában, Lia, Mónika a baum mellett fekszik, Zoli huzatja a rapalát. A szárazföld felé közeledve elhaladunk világítótornyok és tűzfészkekkel-katakombákkal kibélelt sziklák mellett is. Nem csoda, hogy gyorsan épül az alagutakkal teletűzdelt horvát sztráda, nem ma kezdték a járatásást.
Bójára állást tervezett a Kapitány, de azokat már beszedték. Ráadásul mi is megszavaztuk a mooringot, a lányok fürdeni szeretnének. Néhány hajó horgonyon pihen, mi a partfalhoz kötünk, az utolsó helyek egyikére. Megint látszik, hogy a szezon után is virágzik a hajósélet. Igazából jobb ez így. Nem drága a kikötés, de nagyságrendekkel kényelmesebb a partra kijutás.
Mire a csapat összekapja magát, kezd lemenni a Nap. Márpedig a Kapitány szerint innen a legszebb a naplemente, ráadásul a temetőből, ami a dombtetőn van. A vizesblokk úgyis zsúfolt, így a csapat egyik fele hanyagolja is a zuhanyozást. Bekészítjük a pulóvereket, nehogy megfutamtson minket a hideg és ismét kisebb csoportokban elindulunk a városnézéssel összekötött naplementenézésre. Primosten nem túl nagy, Liával jó korán felérünk a temetőbe, de a többiek is ott voltak már. Kitalálja, hogy menjünk el, máshonnan nézzük az eseményt. Először húzodozok az ötlettől, de végülis igaza van. Hagyományainkhoz tartva magunkat, most is elszakadunk a többiektől és lemegyünk a tengerparti sziklákhoz.
A naplemente valóban szép lehet, egy csomó ember várakozik itt. Gyalogos túristák, mint mi, az apartmanok erkélyein lakók, mindenki várja, mint a messiás eljövetelét. Találunk egy üres kis sziklát és a csoda megkezdődik. Tényleg szép a naplemente innen. Néháy meghitt pillanat, néhány fotó és vége is van. Jobb, hogy ennek a keretet nem a sirkövek és kripták adták.
A tengerparti úton visszafelé baktatva egy kiscicát is észrevettünk. Szemmel láthatóan megszokta a turisták általi simogatást, nyüsztetést és ezt jól ki is tudta kapcsolni. Oda se bagózott a cirógatásra, csak a faágak és emberi szem számára láthatatlan izgő-mozgó dolgok kötötték le, amikre rá-rácsapott.
A hajónál találkoztunk a többiekkel és egy éjjszakai városi séta vette kezdetét. Ettünk egy jó fagyit, láttunk egy jó kis boltot, ahol csavarokból és fémhulladékokból jópofa díszeket készítettek és belecsöppentünk egy néptáncos-zenés estbe is. Végül mi is lezuhiztunk és fáradtan bedőltünk az ágyba.
Képeink ITT.
Utunk:
