Korareggel, 6 körül ébredés. Zolival összeszedjük magunkat, gyors bootolás és indulunk. A város fölötti dombtetőn lobog a zászló, felhős az ég. Szél van, de lehet elázunk. A hétfői indulás egyetlen előnye, hogy vasárnap a kagylótelep dolgozói templomba mennek, nem lehet vásárolni tőlük. Ez az öröm az ürömben, hiszen már másfél nap eltellt a szabiból, de csak nem jutottunk ki a nyílt vízre. A többiek is felébrednek, közösen megreggelizünk. Mondanom sem kell, hogy nem jutottunk feketekagylóhoz. A telep - ahol lehet venni - teljesen kihalt volt Sibenik előtt. A többinél meg nem foglalkoztak velünk. Szomorú keresgélés után továbbmentünk és kihajóztunk a tengerre.
Látjuk, hogy Skradin fölött durván beborult, szakad az eső. Jó, hogy elindultunk. A szél mérsékelt, motorral haladunk Rogoznica felé. 
Élvezzük az utat, az indulást követő feles után most a nyilt víz okán jön a manőverslukk.
Rogoznicáról tudni érdemes, hogy egy kis városból és a városnál is nagyobb kikötőből áll.
Utóbbi rendkívül szélvédett, talán ez az oka, hogy rettenetesen nagy vitorlás és motoros megayachtok is szép számban megtalálhatóak benne. A Kapitány itt egy két órás megállást tervezett, nem számolt viszont azzal, hogy az ilyen hajók engem lenyűgöznek és több órán át képes vagyok csodálni és fényképezni őket. Szerencsére azért föleszméltem hamar és ez nem borította fel az ütemtervet. Bójára álltunk a kikötő közelében, remélve, hogy ezért csak estefele kérnek majd pénzt. Persze ezt nem vártuk meg, nem is jöttek korábban.
Kibociztam Zolival és Liával a kikötőbe meteo előrejelzésért, majd két turnusban bebociztunk a városba. Gábornak hiányzott már a benzingőz, ő vállalta a partraszállítást.
Tipikus Horvát város a tenger partján. A turizmus mellett a halászat lehet a fő megélhetési forrás, halászbárkák sorakoznak a parton. A társaság fagyizni, Zoli sörözni szeretne. Én Keszthely óta meg vagyok fázva, Lia sincs toppon, hivogat a kikötő.
Ketten különválunk és átsétálunk a paradicsomba! Ilyen felhozatalt Monte Carloban lehet látni, az Adrián szerencsés esetben elmegyünk 1-2 ilyen monstrum mellett, amik itt sorakoznak. Lenyűgöző. Csak ámulok és bámulok.
Persze ezalatt a többiek is kiélik vágyaikat fagyi, sör formájában. Az idő komorodik, az esőfelhők kezdenek utólérni minket. Nincs más megoldás, sajnos tovább kell menni. Lia kicsit elfáradt, a nyakamba veszem, így sétálunk vissza a kikötő végéig. Szerencsére a többiek már a hajón, Zoli értünk jött a bocival.
Innen ismét motorozunk, lecsúszik egy manőverslukk az indulás örömére. Szépen haladunk DK irányban, a cél Milna.
Az eső utólér minket, a kapitány ki szeretne kötni Drvenik Velin, de nem hagyjuk. Még korán van, annyira nem szakad, a városban sem tudnánk mit csinálni, inkább menjünk tovább.
Zoli elkezd pecázni, az eső szépen eláll. Haladunk Solta fölött. Egyszercsak kapás! Zoli felkapja a botot, de a féket nem tudja berakni. Kb 20 másodperc alatt letekeredik a damil a dobról és kész. Elúszott a nagy hal a rapalának nevezett múcsalihallal és párszáz méter zsinórral.
Zoli szomorú, nem volt idő leállítani a motort, de oly gyorsan történt az egész, a hajó oly lassan lassult volna, hogy az se mentette volna meg a cuccot, túl nagy volt a zsákmány.
Milna felé közeledve ismét eleredt az eső. Jött egy kis szél így génuát húztunk, bár a motor ment tovább.
Egy pók mászkált az árbócfény lámpáján, képe óriásira nőtt a génuán. A kikötő dugig van, az utolsó helyek egyikét kapjuk meg. Jól bent van, de a kikötő is jó szélvédett. Kikötés, zuhanyzás esőben, majd hamar eltesszük magunkat. A korai kelés, rogoznicai séta után fáradtak vagyunk. Sebaj, ez a nap is szép volt, hajóztunk, ráadásul vitorlát is húztunk!
Utunk:
Képeinkből válogatás ITT.
