A Balaton Regattára pár éve rendszeresen jártunk. Olyan pályaverseny volt, mint a többi, de remek kaja és szervezés jellemezte. Volt whisky-bemutató, gyömbérsör, stb… aztán a kaja és a szervezés leesett középszintre, a pályák faék egyszerűségűek lettek, még a klasszikus háromszög pályához képest is, a verseny utáni állapotok meg leginkább zsibvásárra hasonlítottak. Megjelentek a szponzor emberei valami liberával vagy egyéb rohanógéppel, lealázták az amúgy többé kevésbé amatőr-félprofi ys-mezőnyt majd meg se várva az eredményhirdetést, hazavitorláztak. Talán olyan is volt, hogy az első három helyezett nem is állt ki a dobogóra, mert mentek haza a profi csapatok, akiknek derogált ez a verseny és díjkiosztó. Megjelentek a hülye díjak, mint pl. legszőkébb kapitány, meg legsárgább hajó, stb… azoknak a haveroknak, akiknek nem volt dellájuk egy-egy libera meg olimpikon hétvégi kölcsönzésére vagy talán saját maguknak találtak ki valami címet. A közeli versenyekre eljártunk azért, pozitív élmény volt mindig a szigligeti és a badacsonyi regatta. Főleg tavaly volt jó a kecskeméti sajtos vendégszereplése, jó volt a fürdőruha bemutató, az Infinity kiállítás. A zsibvásár kicsit mérséklődött, de akadt látnivaló. Negatív élmény csak Szigligeten volt, a sok pozitív mellett, nem szigligeti bort mértek a futam után. Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy a verseny után egyből Szigligetre mentünk jurtát állítani. De kezdjük az elején…
Zoli visz le, mert Szemesre le kell, hogy szállítsunk egy dögnehéz mosógépet. Ivánék megvendégelnek minket egy kis székelykáposztával. Nagyon finom, a kenyér is jó hozzá. Pálinka, sör alap, csak ugye Zoli nem ihat. Nem húzzuk éppen ezért az időt, kaja után nem sokkal búcsút intünk és megyünk tovább Fonyódra. Ezzel Szemest is kipipálhatnánk, bár tény, hogy nem hajóval kötöttünk be. Szerelés, indulás Badacsonyba. A kikötő majdnem fullon van, a vendéghelyekkel szemben az egyik mólón akad pont egy hely, bekötünk, örülünk. Jenő fogad minket, akivel pár éve áttivornyáztunk egy Kékszalag előtti éjszakát. Most azonban hamar eltesszük magunkat, sokkal fontosabb verseny vár minket másnap.
Nevezés, készülődés. Attila is befut. Kormányosi a szokásos, viszont újdonság (talán csak nekem), hogy más a pálya a különböző ys-osztályoknak. Ez bizonyos szempontból jó, több helyen, akár osztályonként is be lehet futtatni a mezőnyt. 11-kor van a rajt, amikor le is szokott állni a szél. Sajnos most sincs ez másképp, szépen gyengül a szél. Szigliget felé ez jelentős forgással is társul, így az ejtett majd élesebb negyed kreutz-ba csap át. Meglepően jól kapjuk el a rajtot, az Albatrosz és a Dolce is mögöttünk van, bár a szél gyengülésével jönnek ránk. Ez a két FPC-30-as nem szokott rosszul menni, a Dolce Vita rendszeresen áll a dobogón, gyakran a legmagasabb pontján. Sokminent nem tehetünk, egy két elhibázott forduló és már mögöttük is vagyunk, de tartjuk pozíciónkat a 3-4 cs-s szélben, nem szakadunk le végleg.
Fordul a szerencse, a két hajó értelmetlen lúvcsatában kimegy a nádasig, mi valahogy jóval élesebben a bójára tartunk, így egy paraszthajszállal előttük fordulunk, a mögöttünk haladókkal már szóváltásba kerülnek. Megadják a belső helyet nekik, de azok sokat „tökölnek” a forduló alatt. Nagyon jól állunk, juhéjj! Ám itt teljesen leáll a szél. 3 cs alatt már nagyon lassúak vagyunk, itt és most a széljelző propellere is megáll. 2 és fél óra egyhelyben sodródás következik Fonyód felé, néha kiálló de inkább lógó bliszterrel. Néha kicsit mintha megindulnánk, de igazából nem. Badacsony, majd Fonyód felett is kialakul egy-egy zivatarcella, hol itt, hol ott dörög az ég, jó hosszan és hangosan. Felettünk kristálytiszta minden. A két FPC már oly messze jár, hogy nem is látjuk őket. Valahogy Fenyves irányában lehúztak a délire, ott a part mentén meglógtak. Sajnos ehhez gyengék vagyunk, mi csak állunk. Talán még mindig ott ringatóznánk, de Fonyódról bedudál a szél. Szerencsére a zivatarnak csak a széle kap el minket, így repülünk a Fonyódi bójára, ahol befuttatják az YSII-YSIII osztályokat.
Attilának kollégája, Laca Szigligeten mongol jurtát állít, amihez bográcsozós gardenparty is tartozik. Nagy jurta, sok ember, etetni, itatni kell őket, a népünnepély minden feltétele adott. Szerencsére Attilát elhívta, ő pedig be tudott protezsálni Zolit és engem is eme eseményre. Az idő jócskán elhúzódott a majd három órás lavórral, a sajtost sem láttuk Badacsonyban. A nyüzsi kicsit nagynak tűnt, így egyből Szigligetnek fordultunk, bukva ezzel a már kifizetett vacsorát, eredményhirdetést és bulit. A jegyeket persze megpróbálom majd elsütni egy másik regattán, ha megyünk még olyanra idén!
Kikötés, elrakjuk a hajót, majd egy kis palacsintázás (és fröcss) után átsétálunk a jurtaállítókhoz. Egy hippikolóniához hasonlít a terep, háttérben egy nagy jurtával. Előtte 2 tábortűz egy vega meg egy hagyományos bográccsal, mindenfele székek, polifoamok, matracok, hátizsákok, egy rakat kisgyerek, és hippik, hippiruhában a pár éve vaddisznók által szétdúlt kertben. Oldalt a sátrak és autók katonás(abb) rendben. Ilyen a BTK-s mongolisztika szakos lányok találkozása a mérnök fiúkkal. Attila, és kollégája mérnök. Felesége hozta be a mongol kúltúra eme kis szeletét Szigligetre. Vannak kollégák, évfolyamtársak, a feleség kismamafórumos ismerősei, én Zolival, stb, stb, stb… A társaság vegyes, mindenki jól elvan. Egy pick-up ból szól a zene. Szépen beesteledik, megkajálunk, jóllakunk, beszélgetünk. Sok finom bor is akad, ezekből is fogyasztunk, Zoli a pálinkáját népszerüsíti, sikerrel. Attila a családi programok miatt nem nagyon erőltetné az esetleg elhúzódó holnapi pályaversenyt, mi Zolival kevesek vagyunk. Szerencsére van két lelkes önként jelentkező. Megbeszéljük a részleteket, majd hazamegyek a hajóra aludni, Attila a közelben vett ki szállást kis családjának, Zoli a jurtát választja.
Reggel persze mindenki késik. Miután elkészülök az indulásra, bőven jut idő a madárviág tanulmányozására is. Nem baj, mert szeretem a madarakat, de baj is, mert indulnék, nem szeretném lekésni a versenyt. Hamarosan befutnak, így mi kifutunk. Először motorozunk, de azán hamar megjön a szél. badacsonyból mindenki jön ki, amikor bekötünk. Gyöngyi és Eszter kiszáll Attilával, új mancsaftjaink beszállnak, kimegyünk a versenyre. Gyakorolni nincs idő, magyarázni se nagyon. Így izgalmas.
Rajteljárás, majd egy perccel rajt előtt lelövik a futamot. Elfordult a szél, új pályát tűznek. Kb. 30 perc múlva végre elrajtolunk. Ma pályaverseny van, 5 perccel az YSI után indulunk. Jól kapjuk el, de csökken a szél. A frissülés hátulról jön, mielőtt az YSIII teljesen ránk fújódna, megindulunk. Az 5-6 csomó végig kitart. Nagyot alakítunk. Akkora a szél, hogy Zolival elboldogulunk, néhány kötelet kell, hogy tartsanak, vagy húzzanak kicsit új társaink. Nincs élethalálharc, ahol valamit nehéz megfogni, nem is áll a levegő. Nekik ez egy nagyon jó beavató nap volt, szerintem élvezték. Mi is élvezzük. Szépen vitorlázunk.
Verseny után irány Badi. Kikötünk és érzékeny búcsút veszünk társainktól. Irány a rablósor. A szokásos, szerencsére most végre vasárnap is fröccsözhetek egy keveset. Találkozunk Abigéllel, aki a Dolce Vitán manchaftkodott ezen a hétvégén. Megtudjuk, hogy ott más az élet. Komolyan veszik a versenyeket, minden rezdülésnek szerepe van, minden cm. számít. A vitorlákat folyamatosan állítják, le se veszik róluk a szemüket és persze mindent lehet és kell is állítani. Bátor mondta tavaly, hogy a 11MOD meg annyira megy magától, hogy szinte unatkozik a legénység a versenyen. Önváltó fock, reffelhetetlen gross. És az is egy profi csapat. Hol itt az igazság??? Amíg élvezi az ember amit csinál, talán mindegy is. Abigél szerencséjére lebetegedett egy celeb, helyette jutott hely neki a hajón.
Tőle is búcsúzunk, majd átvitorlázunk Fonyódra, leszereljük a hajót és hazajövünk. A vasárnapi futamban a legrosszabb dolgok egyike, hogy nincs eredményhirdetés. Napokkal később derült ki, hogy 5.-ek lettünk! Mi, akiknek a pályaversenyek bár bejönnek, eredményeinken ez nem szokott meglátszani. Két lelkes zöldfülűvel! Nem rossz!
Összességében a regatta parti része talán megmaradt átlagosnak, de kicsit talán konszolidálódott. A verseny része határozottan jól sikerült. Az első napi szélcsend nem róható fel a rendezőknek, az osztályonkénti pályarövidítést jól tudták kihasználni. A pályaverseny is jó, kár, hogy idén kötelezővé tették. Mi jövünk amúgy is, de van akinek ez púp a hátán vagy azért nem indul a túraversenyen, mert a pályaversenyen nem indulna, egy futamért meg sok a befizetendő pénz. Az elmúl években 7-8 hétvégére jutott program, bár verseny csak szombatonként volt, vasárnap a hazaút adta a programot, idén mindez 5 hétvégére csökkent. A gond mégis inkább az, hogy Aliga is szerepel közöttük, ami amellett, hogy nem BHRT-s kikötő, meglehetősen messze van.
Én jó ötletnek tartottam anno, hogy ez egy BHRT-s versenyként indult. Miért ne lehetne így végiglátogatni a BHRT kikötőket Keszthelytől Siófokig? Aki meg nem megy el valahova, mert messze van, az úgy járt. Ráadásul az YST-ben is van kiejthető verseny. A díjak zöme is kikötői díjkedvezmény. Egy Kenesei hajó mit kezd a nem létező 50% kikötődíj-kedvezményel, ha esetleg megnyeri a versenysorozatot? Meg ezeket a hülye címeket („A legtöbb hajót nevező kikötő legeredményesebb hajójának járó díj”) kéne hagyni + a zsibvásárt és máris egy jó versenysorozatot kapnánk.
