Eljött a legrosszabb, a legutolsó nap. Késő este (vagy másnap korahajnalban) már otthon leszünk! ismét egy büdös, koszos nagyvárosban. Szerencsére ez csak a szinte biztos végkifejlet, ismét szép és jó dolgokon vezet keresztül odáig az utunk, minden másodperc örö é bodottág, csupa vidámság. A reggel a már-már szokásos utolsó bevásárlással indul, elsősorban sör és kenyérkészleteink megcsappanása miatt.
Alig hagyjuk el a mólót, egyből belefutunk a tegnapi cicába, aki ma is ugyanannyira mókás volt. Hagyta magát simogatni, de igazából ugyanúgy leszarta az embert. Felugrott egy szemetesre, aztán belőle nézett ki. Szegény annyira eleven és szertelen, remélem nem ugrik be egy kutya szájába vagy nem szalad egy autó alá!
Megvesszük az ellátmányt és indulunk „hazafele”. Szél nincs, motorral megyünk. Sima út, eseményszámba csak a vizisíző illetve a monokinis csaj megy, a szembejövő motorosforgalomból. A skradini öbölben teljesül az út elejétől dédelgetett vágyam, veszünk 5 kiló kagylót. Most itt vannak! Pucoljuk a kagylót, Gábort vontatjuk magunk után amíg bírja. Aztán már nem ugrik be a vízbe, a kagyló is tiszta lesz és mi is kikötünk.
A Kapitány nagyszerű kaját dob össze a kagylóból, kicsit pikánsra sikerül. Nekem bejön, a lányoknak sajna kevéssé. Attila ódzkodik tőle, így jut bőven nekem. Degeszre eszem magam, rá egy sör és elterülök, aztán még alszok is egy keveset. Régóta tervezem, hogy a vásárcsarnokban is veszek kagylót, élőt, frissen Pesten, de még nem vitt rá a lélek. Fagyasztott dögből nem főznék itthon, a frisset kipróbálnám, majd egyszer.
Kipakoljuk a cuccainkat, aztán kitakarítjuk a hajót. Fiúk a fedélzetet mossák, a lányok belül tisztítanak. Tipikus mondat részünkről: „Hát ilyen tiszta sose volt”, a Kapitány részéről: „Most leellenőrzöm, hogy tudtok-e takarítani”. Évről évre elhangzanak ezek a frázisok.
A hajó tiszta, Attiláék sietnek, így hamarosan távoznak. Én tartva a forgalomtól és a rossz időjárástól, inkább maradok még. Élvezem az utolsó órákat, perceket. Ők esőben mennek haza, mi meg max. kettőt törlünk a lapáttal. Forgalom minimális, fáradtan, álmosan érünk haza, ráadásul a nyár az Adrián maradt, Pesten már az ősz dúl, nem is kicsit.
Így telt utolsó napunk az adriai vitorlázáson. Összességében egy fantasztikusan jó és kellemes nyaralás volt, de semmi „extra”. Ezen nincs is mit csodálkozni, kb. 9. tengeri hajózásunk volt és sokmindent láttunk már, szerencsére a legeket már nehéz űberelni. Nem volt extrém nagy szél, nem volt 30 delfinből álló raj, nem volt 3 nap kikötés és szárazföld nélküli menet, nem fogtunk 30 percenként barracudákat, vagy tonhalat, de minden pillanatát élveztük. Én még a szemerkélő esőt is.
Képeink ITT.
Utunk:
