Az október végi hosszúhétvége nem ért véget szombaton este Siófokon a Köd Kupa után. Vasárnap reggel 9 körül keltünk egy kiadós alvás után. Attila és Tibi összepakoltak, majd nekivágtunk két autóval reggelizőhelyet keresni. Sajnos a Kalóztanyát zárva találtunk, de őszintén szólva minden zárva volt. Bárhol áltunk is meg, remélve vagy úgy látva, hogy nyitva van valami, tévedésnek vagy múló illúziónak tűnt! Egy külső megfigyelő számára mókás lehetett, ahogy néha-néha megállva, lassan cirkálunk a reggeli kihaltságban. A múltkori rossz tapasztalat miatt az Mc-t kihagytuk és a Tescoban kötöttünk ki!
Az itt üzemelő vendéglátóipari egység igen vicces. Tipikus gyorskajálda a hülye menükkel teleraktt fényképes reklámtáblákkal, hogy pizza+cola x Ft, stb...de mintha egy debil folyton idióta kérdésekkel zaklatta volna a pultosokat, mindenhova alá van ragasztva egy-egy cetli, hogy a pizza 1 szelet, a rántott sajt az 2 db, stb...mókás. Amúgy pizza csak nyáron van, ezt elfelejtették odaírni, de így korareggel főleg reggeli előtt nem akartuk javaslatként felvetni ezt. A kaja kicsit jobb az Mc.-nél, de nyilván csak vészhelyzetben elfogadható. Viszont különösen pouitív, hogy rákérdeztek, a kv-t rendeléskor vagy kaja után kérem-e, ilyen helyen, ahova van, aki bevásárlókocsival áll sorban, nem számítottam erre.
A reggeli után Attiláék elindultak haza, Zolival meg bevásároltunk, majd elmentünk a lányokért, akik a 11-es vonattal jöttek.
Gyors pakolás, majd indulás. Cél a nyugati medence. Szemes vagy Lelle vagy ahogy sikerül. Az idő szép, süt a nap, meglepően meleg van. A szél kellemesen erős, raumban vágtatunk a cső felé, ahol viszont alaposan elmegy a szél. Némi nyüglődés után a csőben már motorra váltunk. Körülöttünk egy csomó pecás, két komp is jár egyszerre. Pörög az élet.
Ettünk egy adag Nakaladany Camambertet is egyéb finomságokkal. A sajthoz Zoli anyukáján keresztül jutunk, aki néha hoz szlovákiából. Nem tudom honnan, szlovákiai magyar munkatársaimtól próbáltam én is beszerezni, nekem nem sikerült, nem ismerik.
A cső után vitorlát húzunk, majd koradélután, még napsütésben kikötünk Szemesen. A Renit nemrég daruzhatták ki, és a személyzetet még ott találtuk. Bekötöttünk a megüresedett helyre, váltottunk velük egy-két szót. Idén keveset találkoztunk, de reméljük, hogy jövőre többet versenyzünk egymással. Ők azok egyike, akikkel izgalmas és egyáltalán nem lefutott csatákat szoktunk vívni. Vettünk a jó kis szokásos roséból, majd összeraktuk a grillszettet és nekiálltunk a hússütögetéshez.
Ezzel a kellemes piknikkel telt az egész késődélután, koraeste. Sültek a húsok, fogytak a borok. A naplemente kölünösen szépre sikerült,régen volt ilyen. Estére rendesen lehült a levegő, bár kellemes koraősz volt napközben, ilyenkor érezni, hogy október utolsó napjának vége közeledik.
Hétfő reggelre a szél egy kicsit még ráerősített. Szépen lereffeltük a grosst, majd kifutottunk Szemesről. Tervezgettük, hogy Révfülöpre beugrunk kedvenc velőspirítósosunkhoz, de nem számoltunk azzal, hogy nov 1 ünnep és szünnap. Zoli ment volna, Lia viszont fázott, talán a hullámok is nagyok voltak és még élt benne az adriai emlék. Persze pont hátszél fújt volna Lelléig, mai célállomásunkig, így raumban kb. Révfülöp irányában mentünk, szóval akár be is ugorhattunk volna kajálni, ez kb. 30 perc töbletutat jelentett volna. Tény, hogy nem voltam éhes, sejtettem, hogy zárva lesz, de zoli ment volna, Lia meg nem. Nehéz döntés, de Zoli is beadta a derekát, így már az északi parthoz közelebb haulzoltunk és kikötöttünk a lellei BHRT.-ben.
Viszont, ha felmentünk volna Révfülöpig, visszafelé tompa negyeded kellett volna menni, kicsit szemben a nagy hullámokkal. Talán mindenkinek jobb volt ez így. Lellén a kikötőmester az egyik legbelső, legvédettebb helyet ajánlotta fel, amikor megkértem, hadd ne a védtelen és rövid vendéghelyre kössek, amikor már annyi hajót daruztak ki.
Összecuccoltunk,elraktuk a hajót, majd indultunk vissza Szemesre vonattal a kocsiért. Zoli bemutatta, hogyan nem kéne vonaton gránátalmát enni. Az alma belülről elég különös volt, gyakorlatilag félkemény magokból állt, inkább csak kifacsarta a levét, azt ittuk meg. Utána a kis asztalkát, meg a padlót is fel kellett törölgetni a kifolyt gránátalmalé miatt.
Így telt az ősz első igazán szép hétvégéje, mely szerencsére egy három és fél napos versenynek és túrának adott keretet. A rákövetkező hétvége, a Dér Kupávalz szintén napsütéses volt, az azutáni is, de sajnos azt nem tudtuk a balcsin tölteni. Félek, a vénasszonyok nyara, bár későn jött, ennyivel el is múlt, várom, milyen lesz a következő hétvége..
