Pénteken Zolival a Yuk -ban voltunk Nefogazz és Kovbojok koncerten. Alaposan felöntöttünk a garatra, ráadásul hajnali fél 4-re értem haza. Másfél óra múlva, 5.15-kor keltem és elkezdtem Zolit keltegetni, ami egy 20-perc múlva sikerült is. Kb. 45 perc késéssel indultunk Fonyódra. Budaörsön Mc-reggeli, ami majdnem visszajött. Hihetetlenül pocsék és szinte ehetetlen. A eső végig szakad az úton, és szombaton nem is ez volt a legrosszabb.
Háromnegyed 8-ra érünk le, a tervezett 7 óránál később, de nem maradunk le semmiről. Nevezünk, elkezdjük letakarítani a pókokat, jó sok van, utóljára az Adriai túránk 0. napján ugrottunk le a cuccokért, de a Keszthelyi kirándulás óta nem mozgattuk a hajót. Kedvtelenül, a másnaposság túlérzékenysége miatt vontatottan és undorral pöckölöm az arctámadókat a vízbe. Árvaszunyogok nincsenek és remélem idén nem is lesznek, a pókok így hamarosan felfalják egymást majd éhenhalnak, illetve a győztesekkel kell csak viaskodni.
Az eső csillaposik, kicsit lassan készülődünk, Zoli issza a söröket (fogalmam sincs hogyan bírja), fél 10 körül Attila is betoppan. A Kormoránok profi itinert adnak gps-koordinátákkal vízhatlan papiron. Le a kalappal, nem kell telefonból átirogatni, tömörülni, stb...
Végre a motor is elindul, kimegyünk. A szél erősebb, mint amire számítottam, északi. Kb 10 csomó, az eső eláll! Bekészítem a blisztert és jön is a rajteljárás.
Jól kapjuk el a rajtot, de mintha állnánk. Igaz, a Tomahawk húz el mellettünk, csalóka a kép. Jobb csapáson megyünk a Badacsony előtt, vízközépen levő fordulóig. Annyira nem megyünk bénán, bár lassúnak tűnik a mozgásunk, a Vivace alig 20m-el elöttünk megy el keresztbe.
Ráfordulunk, és érzem a kormányrúdon nincs erő. Sőt, a luvgirigségnek sem tudok ellen tartani, szép lassan fordul szélbe a hajó. Mondom a többieknek, nincs kormány, game óver, fockot tekerjük be. Motort indítunk, csapkod a gross, azt is levetetem.
Közben telefonálok a kikötőmesternek, kéne a rendezői motoros, manőverképtelenek vagyunk, de Attila szól, hogy motorral lehet kormányozni. Mindegy a telszám jó lehet, akármikor történhet akármi. Először Badi felé indulunk, a kormányrudat szinte teljesen balra fordítva tudom irányban tartani a hajót, közben hívjuk Imrét, tud-e foglalkozni a problémával. Mondja igen, de jobb, ha Fonyódra megyünk, az ifás darus kb. ugyanannyiért dolgozik, mint a BHRT Badacsonyban. O.K. forduló. Zsűrihajónál mondjuk, mi történt, illetve látjuk, Fenyves felé teljesen leállt a szél. Inkább ott vesztegelnék velük, mint ez a havária. Kikötünk, Imre szinte azonnal ott van. A tőkesúly problémát is felvázoljuk neki, megnyuktat minket, hogy talán nem kell levenni a súlyt, anélkül is orvosolható a probléma. Megbeszéljük, hogy átmegyünk levenni a lapátot, hazamegy cuccokért, 30 perc múlva találka. O.K.
Ezután jött a szüttyögés. WC, aztán kaja a terv. mire végzek az elöbbivel, Zoliék sört és kv-t kérnek a sekliben. Leülünk, komótosan megy a kv-cigi, valakivel beszédbe is elegyedünk. Mondom basszus, 20 perc eltelt, és még nem is ebédeltünk. Rablósoron a lángosos sajna bezárt, mindegy, a hurkakolbász jó. Eszek egy vérest, fél májast+fél kolbászt. ez utóbbit csak a szemem kívánta. Hozzá vörös fröccs, fokhagymás cseresznyepaprika, káposztasali. Isteni. Imréhez se lehet órát igazítani, rácsörgök, hogy meddig üljünk még, szól, mindjárt ott van.
Két nevelt gyereke társaságában átmotorozunk. Előtte már felhívtam a kikötőmestert, nehogy lukra fussunk, de megnyugtatott, mehetünk nyugodtan.
Egyből daruzunk, a kormánylapátot is relatíve könnyen levesszük. A tönkcső mozog benne, csoda, hogy minimálisan kormányozhattunk, szerencse az alsó rögzítés, nem hagytuk el a lapátot. A rendezői motoros, itt van, reménykedek, hogy haza tud vinni minket. Itt is nagy a pangás, alig látni egy-két embert a kikötőben, ők sem vitorlázni készülnek, főleg nem Fonyódra. A fonyódiak meg mind otthon vannak, verseny után pihennek, menetrendszerinti kitudjamikor. A motoros max. egy embert tudna vinni, a pályajeleket be kell, hogy gyűjtse. Szívás, Zoli szeretné a motorozást kipróbálni, de amikor meghallja, hogy a Popely értünk jön, ő is velünk tart.
Mire összerakjom a hajót, meg is jön a zsűrihajó, megisszák a srácok a söröket, fröccsöket és indulunk vissza. A két rosszcsont srác viszi a hajót. Aranyosak. Mi a halradart nézzük, Zoli oltódik egy horgászásra, én bekómálok a fáradtságtól. Attila Fonyódról már kocsival jött át Badiba, de Keszthelyen ragadt bevásárolni. Így érünk vissza. Világos volt, hogy haz kell, hogy menjünk. Marlin Badiban, mi Fonyódon. Nincs szállás. Bátorékkal összefutunk a mólon, a nyári képekért jöttek le. Felajánlják, hogy a Bátoron megalhatunk, de a döntés megszületett már. Nem is ittam a déli nagyfröccs óta, hogy hazavezessek. Zoli reggel állta a sarat, egész nap szinten tartott, rajtam volt a sor.
Eredményhirdetés, párszor elmondom a kérdésekre, mi történt velünk. Díjátadón enyém a vigaszdíj, tényleg kiérdemlem, szomorú vagyok. Aztán persze ezek után is megkérdezik még egy páran, mi történt, pedig jó volt a kihangosítás, elmondták, mivel érdemeltem ki.
A buli hangulata sajna nem volt annyira vidám. Asztaltársaságunk mesélte, hogy régebben milyen jó volt, ma meg itt is a politika, meg az ellentétek. Szerencsére ebből nem sokat vettem észre eddig. Aztán Ödi kapott össze a verseny rendezőjével Papp Tibivel, aki berágott, mert Ödi szamárülezett neki eredményhirdetéskor, amit a tv is felvett. Szóval volt műsor.
A kaja viszont jól sikerült. Kétféle halászlé, pörkölt, gofri. A halászlé isteni volt, sajnos nyomtam utána egy adag pörköltet is. Nem kellett volna, a szemem kívánta ezt is. Kicsit zsíros volt.
A kajálás után röviden még beszélgettünk, aztán elindultunk hazafelé. Hullafáradtan vezettem, Zolui hullafáradtan aludt. Most hoztuk haza a bicajokat is, jó volt fáradtan felcipelni őket otthon. Este ismét egy buli, salsás haveroknál. Sok sajt, rose, limonchello, HP, stb... Jó volt, de halálosan fáradt lettem a végére.
Vasárnap hívott Imre, a tönkcső egy vékony falú vacak volt, az törött el, kicseréli egy tömörre.
Remélem pénteken vissza tudjuk tenni. A Szüreti ragattát sajnos bukjuk emiatt, de két hét múlva a földvári pályaversenyre menni kéne, mivel a yardtrophy része, és a mostanit elcsesztük.
Kis szerencse, hogy a kevés induló miatt jó eséllyel ezt a versenyt amúgy se számoluk volna bele az összesítésbe.
A verseny hivatalos galériája ITT van. Most fotogének voltunk, ezért is kár, hogy rövid ideig voltunk versenyben.
