Mint már korábban írtam, az Infiniti standján tesztvezetésre jelentkeztem. Kedden csörgött a telefon és legnagyobb meglepetésemre időpontot egyeztettünk. Sok opció nem volt, szerdán, 17 órára vártak minket a Váci út 45 alatt található szalonjukba.
A formaságok (személyi, jogsi fénymásolata, felelősségvállalásom aláírása) után mentünk is a mélygarázsba. Ott várt minket a hófehér cabrió a SUV illetve a crossover között. Ormándi úr kigördült a garázsból, majd leparkolt és elmesélte mi micsoda, hogyan működik, majd átadta a kormányt.
A keménytető lenyitásával kezdtünk, majd a hátsó utakon elindultunk a Hősök tere felé. Természetesen csúcsforgalom, 15-20perces sor az M3 bevezetőjéhez, így esély sem volt a 3700 ccm.-es motor 320 LE-jének kihasználására. Most először ültem, illetve vezzettem cabriót. Mivel a szélvédő felém magasodott és nem láttam ki fölötte, érzésre olyan, mint egy minden ablakát letekert nem cabrió, bár ha felfele néztem volna, biztos máshogy vélekednék.
A Hősök teréről visszafele a Dózsán haladva, a vasúti aluljáró után jobbra kanyarodtunk. Itt elsőbbséget adtam 3 bicajosnak, így rendesen lemaradtam az előttem haladótól és végre lepadlózhattam a verdát. Az érzés fenomenális. A motortérben poroszkáló lovak vad vágtába kezdek, a kormányba kapaszkodva próbáltam úton tartani az autót, tényleg hihetetlen volt. Ilyen lemaradós, gyorsítgatós ütemben haladtunk, próbálgattam a manuális üzemmódot is. Furcsa, hogy volt motorfék, amúgy a manuál jó játék, de teljesen felesleges. Egy vészebb-fékezést is sikerült beiktatni, a fékek brutálisak.
A V6-os hangja gyönyörű, alig hallatszik az alapjárat környékén, finom, normális pedálhasználattal kellemesen már-már halkan morog, taposásra viszont számomra megdöbbentő módon üvölteni kezd. Lia a hátsó üléssorban kicsit másképp élte át a próbakört. A szél borzasztó erős, mivel a szélterelő nem volt berakva, a gyorsulás élménye sokkal intenzívebb. Én nem éreztem azt az ülésbe süppedést, valószínűleg, mert a kormányt fogtam, illetveminden idegszállammal arra öszpontosítottam, hogy ne csináljak romhalmazt magunkból illetve másokból. Anyósülésben biztosan megvan a süppedés.
Egy buszmegállóban Lia és Ormándi úr helyet cseréltek, vagy, mert látta, hogy nemm kell kitépje kezemből a kormányt vagy mert belátta, hogy ez reménytelen, nem tudom :) Már a Váci út elején jártunk, amikor bekapcsoltuk a hifit. Gyönyörű tiszta hangja van. A garázslejárat előtt megálltunk fotózkodni, majd visszaparkoltunk és ezzel sajnos véget ért a teszt.
Az autó, becsületes nevén GX37 cabrio, belső kidolgozása is roppant igényes. Szép bőr 2zónás klímával, mely az üléseken keresztül is hűt, csodaszép faberakás, parkradar, tolatókamera, érintőképernyős kijelző gps-el, elektromos ülések, stb, stb, stb. A hátsó két ülés szigorúan vagy 1 órás tesztvezetéésre vagy 8 éves korig ajánlott, a csomagtartó szintén jelképes, zakó vagy max. egy laptop befogadására alkalmas, de valljuk be, nem erről szól a cabriózás, aki sok cuccot szerete szállítani, vegye inkább a crossovert vagy a SUV-ot. A könyöktámasz alatti pakolórészek illetve az anyósülés előtti rekesz viszont akár egy limuzinban is elmegy. Kívülről szép látvány, 19-es felnik, a keménytető is jól áll neki. Sok sok nyalánkság: követőradaros tempomat, bixenon, fotoelektromos tükrök, stb...és hátsókerékhajtás!
Az ajtók nekem kicsit magasan voltak, szeretek kikönyökölni, de lehet, hogy még 5 perc ülésállítással sikerült volna a megfelelő poziciót beállítani. Összességében egy ízig-vérig cabrió, a 2(+2) üléses fajtából szerpentinekre, ökörködésre, adrenalintermelésre depresszió és egyéb lelki bajok ellen a 18milla+ os kategóriából. De legyünk őszinték, a konkurencia (Z4, SLK) se méri olcsóbban az örömöt. Hamarabb vennék ilyet, mint egy SUV-ot neadjisten crossovert.
