Ha autóba ülünk és nyugat felé vesszük az irányt, elég kb. 1 000 km.-t autózni, szerencsés esetben láthatunk valami ritka, egyedi méregdrága luxusautót. Persze Porsche vagy valami „sima” Ferrari szembe jöhet akár pesten is, sok balatonparti kikötő parkolójában is láthatóak autócsodák, most nem ezekre gondolok. Nem azt mondom, hogy itthon lehetetlen, de Monaco illetve a Cote d’Azure szerpentínjein gyakrabban láthatunk Veyront, Königsegget, Ferrari Enzo-t vagy akár McLaren F1-et.
A hajózásnak és ezen belül a vitorlázásnak is megvannak ezen teljesen értelmetlen és gigantikus dinoszauruszai, bár ezek nem haltak ki, sőt, talán virágkorukat élik. Értelmük, hogy hirdessék a tulajdonosuk gazdagságát, emeljék a gyártó rangját és, hogy minket, egyszerű földi halandókat elkápráztassanak.
Persze itthon ilyesmivel garantáltan nem találkozhatunk, azért, amiért tengeralattjárók sincsenek az égen, de szerencsére nem kell messzebbre hajózni, mint autózni a luxusautókért hogy belefussunk és közelebbről is megcsodálhassuk egy-egy igazi gyöngyszemet.
2008-ban Korfuról hazafelé láttuk meg ezt a csodát, már jócskán horvát vizeken. Kikötöttünk valamely szigeten, és ott horgonyzott, a parttól kicsit távolabb. Hihetetlen méretek! Eleve flybridge szerintem 100 láb alatt nem is áll jól vitorlás hajónak, de lelövöm a poént, ez a hajó 170láb, azaz több, mint 50m. hosszú! Következő nap szép lassan haladt el mellettünk, sok-sok percig fotó-témául szolgálva nekünk. Eltűnt a szemünk elől, majd el is feledkeztünk róla. Pár óra múlva bementünk egy kis öbölbe, hogy lehorgonyozzunk és úszkáljunk egy kicsit és ez a hajó ott volt ismét. Most már közelebbről is szemrevételezhettük a monstrumot. Nem tudom, hogy esetleg valami paparazzi-fotótól félve vagy tervszerűen, de hamarosan bevették a horgonyt és eltűntek, talán nyugisabb, eldugottabb öblöt keresve. Sose tudjuk meg, sose láttuk többet, ennyi adatott nekünk.
Később a neten rákeresve kideült, a hajó a Kokomo. Van weboldala is, de nem ő szerepel rajta. Építtetője a 2006-os hajón már túl is adott, de új szerzeményét is ugyanígy nevezte el. Mindkettő az AlloyYacht -nál látta meg a napvilágot, de ez utóbbi, 2010-es Kokomo hossza már 191 láb, úgy látszik, kinőtték a régit. A régi ma Konkordia néven szeli a habokat, jelenleg charterhajó. 185 000 EUR –ért kölcsönözhető is 1(!) hétre. 340 tonna, 2 500 nm. vitorlafelület, valami elképesztő lehet. Azt, hogy az utazás minőségében és kényelemben sokat nyújt, nem kétlem, de, hogy a vitorlázás élményéhez hozzá ad-e valamit, egy 60-70 lábas hajóhoz viszonyítva, már nem tudom. Szívesen vendégeskednék rajta egyszer, hogy megérezzem a különbséget.
Hogy mennyibe kerülhet egy ilyen hajó? Nagyon sokba. Jelenleg eladó, itt a kép is róla, a link nem fog élni örökké. Így tudjuk, hogy ebből az árból lehet alkudni, feltéve, hogy ez szokás ilyen körökben. Az érték oly magas, hogy aki ennyit rászán, annak nem számít a pénz és, ha nem számít, akkor minek alkudjon, nemigaz?
Úgy látszik, jogos volt a csere, új tulajdonosánál se váltotta be a hozz fűzött reményeket. De mi lehet a hiba?
Persze egy ilyen hajót (is) fenn kell tudni tartani, bár ez se lehet probléma, nyilván. A 3DL vitrolák esetleges cseréjéről, meg úgy általában az üzemeltetés költségeiről viszont ne is beszéljünk, ezek se ép ésszel fogható tételek. Vajon hány doboz algagátló kell rá évente? (Gondolom az alu-hoz is kell valami, ne szakálasodjon az alja.)
Kíváncsi vagyok, kötelező felszerelés-e a 2db evező ebben a vitorlásban is.
