Szerdán felhívtam a Vivace-t, elkérnénk Unitef-kupánkat, Csütörtökön,egy levélváltásból kiderült, hogy nem lesz wellness, nem számíthattunk feltétlenül vacsira sem a verseny után, sőt, ingyenes kikötésre sem. Pénteken relatíve hamar indultunk útnak, volt tennivalónk, meghúzni a szálingokat. Persze ez a program a szombati rajt előtre tolódott, mivel a Vivace-n átvettük a kupánkat és jókat sztorizgattunk a hajóinkkal egykoron foglalatoskodó „mesteremberekről”. Elfogytak Szemesen vett rosé-ink kicsit megfogyatkozott a Zoli által hozott barackpáleszünk és Dokiék pékáru és borkészlete. Ilyen élet ez.
Úgy döntöttünk, hogy reggel kocsival megyünk nevezni, a kormányosiról autóval jövünk vissza a BHRT-be és hajóinkkal innen megyünk ki a rajthoz, nem pénteken megyünk át. Ott minden zárva, mi meg tettünk egy kis kitérőt az új kedvenc helyünkre, amit talán a Dér-Kupa hétvégéjén fedezett fel idén Zoli. Bár csak forraltbort illetve sört fogyasztottunk, megbeszéltük, hogy vasárnap beugrunk kocsonyázni egyet.
Szombat reggel korán keltünk. A köd éppen feloszlatta magát és verőfényes napsütés köszöntött hamarosan ránk. Attila is megérkezett időben, meghúztuk a szálingokat, majd Liát hátrahagyva elindultunk a BLYC felé. Bár 10 óra közeleg, nem csússzuk le a nevezést. Megkapjuk a Szélképek kiadványt, a kajajegyeket, de a pulóver már elfogyott. Az egyik szervező kitalálja, hogy pont van még pár db. félretéve valami csapatnak, akik előbb neveztek, de nem fizettek még, így megkapjuk a négy db sárga színű pulcsit. Attiláék elmennek sört szerezni én meg kisétálok a középső mólóra, megnézni, hogy legnagyobb ellenfelünk a Tatus itt van-e. A képlet egyszerű, ha jönnek, jó eséllyel úgy elkalapálnak minket, hogy övék a harmadik hely a trophy-ban, ha nem jönnek, akkor miénk a dobogó legalsó foka. Nem látom őket szerencsére. (Egyébként megnéztem a trophy oldalán, volt, hogy a Tatust lenyomtuk, de általában nem ez a helyzet.)
A kormányosin Belo kicsit szétszórt volt, de elmondta a lényeget. Azt kifelejtette, hogy a kiírással ellentétben 16 helyett 15 óra a limitidő és 15.30-kor kezdődik a vacsi. Ez a későbbiekben igen fontos információnak bizonyult. A pálya egyszerű: rajt->szemes előtt forduló->rajt/célvonalon áthaladni (hogy gyenge szélben be lehessen futtatni)-> boglári fordító->cél. Balkezes pálya.
A végén sietve távozok, kocsival át kell menni a BHRT-be, onnan hajóval visszaérni, a bliszter nincs kitisztázva, nem vagyok viharruhában, stb…Attiláék meg pont akkor veszik meg a sört és a kv-t! Mert korábban nem volt kapható, akkorra jutottak oda. Sebaj, sürgetem őket, majd gond nélkül odaérünk, kifutunk, kitisztázunk. Az idő jó, így beöltözni nem kell.
A rajt egy kicsit csúszik, megvárjuk, míg a Principessa is odaér. A szél jó gyenge, ény, 2-3 cs. A rajtot jól lekéssük, de a gyange szélben senki nem megy el persze. Van, aki hátszélvitorlát húu, de ezzel alaposan leesnek. Mi a lehetőségekhez képest éles kreutzot húzunk. Próbálok távol maradni a szél feletti hajóktól, de nem szeretnék nagyon leesni, hátha megússzuk egy-két fordulóval. Beszorulok a Viktória, egy YsIII-as hajó mögé. Néha egészen közel vagyok mögötte, de nagyon lassan meglóg. Jóval fölöttünk a Vivace húz el meg a Márta. Utóbbi talán a Melges24-es Mártánál is előbb jár, biztos örül neki régi gazdája a Melges-en.
Közeledik a part illetve nagyon állnak előttünk a hajók, így fordulok vízközép felé. A bója is jól bent van, elérhetetlen messzeségben. Elmegyünk a visszafelé haladó élmezőny közelében, és az 1-2 csomós szél kezd élénkülni. Jóval túlhúzom a hajót és ráfordulunk a pályajelre. Annyira túl, hogy éles kreutz helyett 60 fokon megyünk és a szél tompul, de ereje kitart. A part alatt maradtak rettenetesen megrekedtek. Végül hátszélen 6-7 csomóban érjük el a fordítót, akár blisztert is húzhattunk volna, de lehet nem nyertünk volna semmit sem a manőverrel, fordulás és irány Lelle, ahol befuttatják a mezőnyt. Látjuk, hogy a KékLotti illetve Márta jóval mögöttünk van, beálltak a lavórban, Dudu viszont előttünk, nekik bejött a part közelsége. 14 óra köül tompa negyedben szépen befutunk, nem sokkal egy Melges, az Unicornis mögött.
Kikötünk. Zoli és Attila mennek a Rájához, akik elég jól mentek ma, magukhoz képest is. Liával pihenünk, illetve pakolunk, megy haza Ági welcome-bulijára. Kicsit bealszok, aztán Attiláéknak odaadom a kajajegyeiket és elsőnek beállunk a vacsisorba. A mezőny fele még kint áll, mert a szél felszívódott, sokakban nem tudatosult, hogy 15 óráig tartott a verseny, 15.30.kor mégis elkezdik kiosztani a kaját. Rossz ez így, de mi sietünk. A kaja egészen finom, tőlem nem veszik el az egyik kajajegyet+Lia sem bír a saját adagjával, így jól is lakok. Kisétálunk az állomásra és van még kb. 30 percünk, amit főleg az utasellátóban töltünk el. Jön a vonat, Lia lelép én meg visszasétálok. Zoliék épp befejezték a kajálást. Megbeszéljük, hogy visszamegyünk a BHRT-be, Dudu és a Rája ott vannak már, ott mulatunk majd. A vitorlát ki se csomagoljuk, a gyenge szélben felelsleges szenvedés lenne, simát átmotorozunk pár perc alatt.
A Rájára átvittünk egy üveg bort, aztán irány a Sekli étterem, ahol Duduék már ettek ittak. Megismerhettük a Dudu-koktélt is, ami eléggé ütősre sikeredett. Tabasco, Baccardi képezi az alapjait, de olivaolaj is található benne. Törpilla hozott vagy két és fél liter vörösbort, ami inkább fekete volt, kicsit furcsa utóízzel, de alapvetően finomra sikeredett. Aztán az idill valami nagy konfliktusba csapott át, de erre most ne térjünk ki, méltatlan a posthoz épp úgy, amennyire méltatlan volt ez a befejezés a szezon utolsó versenyének verőfényes szombatjához. Egy biztos, Dudu koktélt fogunk még inni, de csak PálInka nélkül!
Vasárnap jó későn ébredtünk fel és meglehetősen legyengült állapotban voltunk. Attila lelépett, mi meg Zolival nekiálltunk a hazaútnak. Szerencsére kellemes 5-7 cs-s ény –ban raumban haladtunk. boglár felé. 110 fok körül, alig érezve a szelet, belassult szervezetünknek nem is lehetett volna jobb szelet találni. Boglárt éppen csak elhagytuk, amikor a szél megszűnt, illetve veszett forgolódásba kezdett. ógtak a ronygyok, Zoli lent matatott a kabinban, amikor láttam, hogy Fonyód felől jön a frissülés. Gondoltam, ok., mindjárt jó lesz! A szél hirtelen felszaladt 14-15 cs-ra és vad dőléssel megindultunk. Szóltam Zolinak, hogy jöjjön fel, ennek a fele se tréfa, reffelni kell. Egy kicsit bénáztunk, de hamar összekaptuk magunkat és lehúztuk megfelelően a ronygyokat. A szél ekkor már 19cs körül járt, d-dny irányból jött. Feltolt minket Badacsonyig. Láttuk, ahogy a horgászok, meg egy-két vitorlás lehúzitt ronygyokkal menekülnek, mi meg két vitorlával vágtattunk az északi part felé. A hullámok is rendesen megnőttek, néha lefúrt a hajó orra. Rajtam meg most sem volt viharnadrág, de szerencsére Zoli vagy a kötélzet felfogta a hátracsordogáló vizet, így nem áztam el. A Badacsonyi kikötőnél fordultunk és rá is tudtunk menni Fonyódra. A szél néha a 20 cs-be is belecsapott, de tartósan 18 körül fújt. Félelmetes volt, a váratlan betörés, semmi jele nem látszódott, talán csak az, még Lellén, hogy a felhők más irányba mentek, mint a szél, amivel elindultunk hazafelé. Mindenesetre nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget. Fonyódon már a kikötőben jártunk, amikor a hegy kitakarta a szelet, a kikötés már teljes szélcsendben folyt. Hihetetlenül szélvédett a kikötő! 50 percünk volt a vonat indulásáig, úgyhogy elég gyorsan raktuk el a hajót. Szerencsére a cuccaink javát már lellén hagytuk az autóban, nem kellett nagyon az összepakolással bíbelődni. A gyorsvonatunk vagy 10 percet késett, így a peronon már lazíthattunk is. Zoli birsalmasajtját megettük a vonaton, előételként, aztán az autóval megálltunk a kocsonyázóhely előtt. Benyomtam a jó emberes adagot fél liter almafröccsel, így dehidratáltságom semmivé is foszlott. Zoli a felét elcsomagoltatta a cuccnak, fizettünk és elindultunk hazafelé.
Eredmények ITT,
Hivatalos képgaléria ITT.
