Minden Kékszalagnak megvannak a főszereplői. Idén a médiákban a katamaránok, mint új résztvevők kerültek ebbe a népszerű pozícióba. Legalább 4-5 csapat eséllyel indult nem csak az abszolult első hely megszerzéséért, de az '55 óta fennálló abszolult legjobb tókerülés megdöntéséért. Az idei szalag a több 100 induló egység számára azonban nem (csak) róluk szólt. Egy nagyon várt főszereplő, a szél nem jött el csak nagyon későn, a negatív főszerepet viszont az árvaszúnyogok hadai hibátlanul játszották el.
Csütörtökön elég hamar, 17.40-körül Budapestről. Szemesen hamar összeraktuk a hajót, bepakoltuk a cuccokat és indultunk is Tihanyba. A csőig kellemesen vitorláztunk, onnantól motorra váltottunk. Attilával egyszerre értünk a kikötőbe, itt ismét pakolás következett, az ellátmány zömét ő hozta. Vacsira Zoli anyukájának fantasztikus fasirtját ettük, de utána hamar eltettük magunkat, nem húztuk az időt.
Pénteken 6.30-kor keltünk. A kulináris élvezetek folytatódtak. Reggeli menü egy kis csokis kalács lekvárral, tejeskávéval. Elindulunk a célterületre. Egyre több hajó jön Földvárról, Füredről. A szél gyengén, de fúj. Próbálok minél északabbra menni, közben fotózgatjuk a katamaránokat, a nagykártyákat, ismerősöket, egymást. Rajtra persze elmegy a szél, ami maradt, azt kitakarják előlünk.Kreutzolgaunk Kenese felé. Annyira a part közelébe szeretnék maradni, amennyire tudok, ezért a délkeleti tackok inkább csak kiigazítások, de általában fizet ez a stratégia. A szél 3-4 cs, a kritikus határ körül alakul. Idővel leforog a szél, a blisztert felhúzzuk, majd spinakerré alakítjuk. A Colombus Tündével, Marinával nem sokkal kenese előtt ér utól minket. A szél veszített erejéből, mi lassulunk.
A forduló elég tisztán sikerül, egy hajónak szólunk, hogy ne csak a terelőbóját vegye, óvni nem fogunk, szerintem soha, de esetleg mások vagy a zsűri meglepheti őket, így versenyben maradhatnak, megköszönik. 100m-el mögöttünk a Frappáns, akivel két éve volt egy kis problémánk, belső helyet erőltetve fennakad a bóján anyázások közepette. Hát igen, akkor van útjogod, ha meg is adják. Siófok felé ismét kreutz. Mehetnék élesebben, de a part közelségét is keressük. A szél megint csökken, már csak 1-2 cs. Meglepő, hogy egész tűrhetően haladunk. Reggel kérdezte a csapat, hogy szerintem mikor érünk a csőhöz. Én 16 órát prognosztizáltam, de ekkor még Siófoknál jártunk csak.
Az a stratégia, hogy amíg a széljelző mutat valamit, bármit, akkor küzdünk. Lee-ben terheljük a hajót, figyelünk. Ha megál, akkor szabad program van. Ezt kihasználva a siófoki kapu előtt már úsztunk is egy kicsit. Jól gazdálkodtunk az idővel, mert utána minimálisan feltámadt a szél, néhol még 4-5 cs is fújt. A Kék Lotti kicsit lemaradva, Albatros kicsit előttünk. Jó pozicióban értük el Siófokot, onnan csak kicsit éleztünk, így mentünk a cső felé tovább. Eközben szépen elfogyott szintén Zoli anyukájának isteni vaddisznókolbásszal töltött valami sülthusa. Sörrel öblöggettünk, de a dehidratáció ellen iceteát is bevetettünk, nehogy hibát kövessünk el.
21.15 kor értünk a csőhöz! 12 óra kevés volt a keleti medencéhez! Rengeteg hajó körölöttünk, az óvatlanabbakról már több órája kurjongatások hallatszottak, volt ahol focimeccset néztek (nálunk is), gitároztak, unták a banánt az emberek. A cső katasztrofális volt. kb. 0 szél, abszolult manőverképtelenség. 200 hajó. A Rájával itt találkoztunk, kicsit előttünk voltak. Péterrel az Engem Szeressről beszéltem, kicsit elkalkulálták a vízkészleteiket. Megbeszéltük, kapnak 2 palackkal, ha utólérnek minket. Erre minden esélyük megvolt, halászhálótól kezdve minden szirszar nehezítette a gyorsabb Nau útját odáig.
Hát, a csőből 23 óra után izzadtuk ki magunkat. Irány a déli part. Kínszenvedés a nehéz, kinyúlt génuánkkal az 1-2 cs-s negyedszeles menet. Az árvaszúnyogok, akiket már jól ismerünk, megjelentek. Semmi baj, elő a szúnyogriasztó sprayt, a reggeli pirkadattal lelépnek majd, kibírjuk.
Péterrel beszéltem, vízhiány miatt feladták. Amigdala, aki pár órájé még motivált volt, szintén feladta. Ők 3-4 óránként bejelentkezve végig tartották a kapcsolatot velünk, szurkoltak értünk, irigyelték kitartásunk. Nagyon köszönöm nekik! Éjjfél után még Szemes előtt eltszem magam, megviselt a nap.
Reggel 6 körül kelt Zoli, hogy nem bírja, alszik 1-2 órát. Attilához felmegyek és a horror fogad! A fedélzet gyakorlatilag zöld az összetaposott vagy úgy egyszerűen elpusztult szúnyogoktól, a vitorlát is beborítják, a vitorlaszámot olvasni se lehet. Dudu-t utólérjük, Fonyód alatt járunk nemsokkal. Szembe jön egy két trimarán. Bámulatos alakjuk van. A szélerősség 5-6 cs, reggeli szél. Duduval elindulunk Szigliget és Györök közé, előttünk mindenki így halad, oda-vissza, bár kevés egységet látunk. Fonyód után jön szembe a Lábad-X, köszönünk, egymásnak, jól haladnak. Ezután ismét kreutzba kezdünk, a Keszthelyi öbölig jól haladunk. A Fortélyal is összefutottunk, illetve a horgonyzó Vivace mellett is elhaladtunk. Utóbbiak természetesen nem indultak a versenyen. A hőmérséklet növekszik, a szél csökken. Az öböl bejáratánál meghozzuk talán egyetlen rossz döntésünk, átmegyünk a Déli-nyugati oldalra, mert szerintünk ott hamarabb, jobb barti szelet kapunk. Nagyon nem jött be.
Ami itt következett, az szörnyű volt. Naptejjel átitatott izzadó testem árvaszúnyogok lepték el, tudtuk, hogy jönni fognak, de azt nem, hogy velünk maradnak napfelkelte után. Valami alergiás vagyok, ez is felerősödött a 0 szélben, szemeim égtek, arcom viszketett, torkom kapart, köhögtem, tüsszögtem és taknyom nyálam összefolyt. Belevetettem magam a vízbe, majd hidegvizes borogatással a szememem aludtam egy keveset. Legalább két órát buktunk, Aquamarin, Pilsner Úr, akikkel együtt haladtunk, alaposan elkalapáltak minket az északi oldal választásával. A blisztert felhúztuk egy kicsit, de sokat nem segített.
Kb. 14 körül értünk a szélüres térben horgonyzó fordítóhoz. A mögöttünk forduló jolle egyből kiállt, vnyarci kikötőjük 2 km.-en belül volt, nem tudtak ellenállni a kísértésnek. Végre felhúztuk a blisztert, északot erőltetve raumban indultunk vissza a néhol már 7-8 cs-s szélben. A stratégia innentől úgy alakult, hogy, Györöknél megcélozzuk Tihanyt. Ha 5cs-s sebességgel odaérünk úgy, hogy még Füred jó eséllyel elérhető, akkor megyünk a célra, amúgy feladjuk. Megtehetjük, mert Fonyód, Boglár, lelle, Szemes bármelyikén kiállhatunk, megyünk amíg birunk, úgyis vitorlázást terveztünk erre a hétvégére.
Persze lavórba kerültünk így fürödhettünk megint. Nem sokkal később megélénkült a szél, megjött a frissülés, amit legalább 24 órája vártunk! A hanyagul rörzitett alsó élkötele a bliszternek kiszakadt, így az egyik csörlőkarunk berepült szépen a vízba! Nem baj, van másik! Attila, zoli mentőfordulózni akart, én örültem, hogy megyünk, amíg a blisztert levesszük, génuát kirántjuk, a csörlőkart nem fogjuk látni. Ez van. A szél jól erősödött, élesedett. Bliszter le, génuával hasítunk! Az árvaszúnyogok végre elbúcsúztak.
Badacsony után 2-es viharjelzés, jön egy rendezői motoros, hogy mentőmellényt vegyünk, a keletiből nagy vihar jön. Szemes mögött villámlik, Péter telefonál, hogy mennek haza, és nagy a vihar.
A szél felszökik 16cs-re, csöpög pár csepp eső! Pillanatok alatt lereffeljük a grosst, aztán vége mindennik. A szél csökken, eső eláll, viharjelzés ismét 1-es. Mentőmellény le, kicsit később reff ki, a szél tovább csökken, így Zánka-Szemes közt bliszter és vízközépről irány a déli part, kicsit ott erősebb a szél.
Közben megnézünk, hallgatunk két vb meccset, a szél erősödik, élesedik, újra génuával hasítunk. Úgy számolok, hogy 22 óra körül Tihanynál leszünk. valahogy így is történik. A cső előtt közvetlenül bekapjuk a vihart. 16-17 csa szél. A sötétben iszonyat bénán, sok hibával reffeljük a grosst, kreutz-ban megyünk. Sok hajó cikázik körülöttünk. Most nagy a szél, mindenki nagyongyors. Veszélyes a szitu. Hibázunk és az Álom elé fordulunk. Szerencsére korrigálnak így Marlin nem kerül a Balaton fenekére! Bocsánatot kérünk, ők megértőek! A csőben most 2 percenként fordulunk, nem akarok megfenekleni. A kardinálisok nem mindegyike világít. Van víz a medencében, de fő az óvatosság. Valaki az eegyik betétbója mellé horgonyzott, őt is kerülni kell! Idióta! Jóval a cél fölé irányítom magunk, tolnak a magas hullámok, lepöröghet a SZél. 23.26-kor, 1 nap, 14 óra 26 perc és 29 másodperc után végre befutunk!
Megejtem a hajót, halz, majd irány Tihany. Füreden már nincs értelme kikötni. Valószínűleg vége a bulinak, zárnak a sörözők, fáradtak vagyunk, max. nem tudunk róla. Tihany felé is nagyon kell figyelni, egy csoport elején értünk be, nem vagyunk útjogosak, de versenyzők se már, nem akarom zavarni a célba igyekvőket. A motor utolsó erejével kikötünk a nagyhajós mólókarra. A vitorláskikötő majdnem tel van, bever a hullámzás. Védetebb helyen vagyunk, nyugodtabb lesz az éjjszakánk.
Irsai Olivérrel koccintunk, tósztot mondok, megköszönve mindenkinek a kitartást. Volt, hogy nem hittem acélbaérkezésünkben, de még szombaton sikerült mégiscsak befutni. Péternek, Amigdalának írtam sms-t a sikerről, majd hamarosan álomba merültünk.
Vasárnap reggel egy kis pakolás reggeli után. Attila lelép, persze nadrágját, sapkáját, a kékszalagos teljes pakkját a hajón felejti. 9-után nem sokkal elindulunk vissza Szemesre.
Forgolódó változó erősségű szélben, de raumban érünk Szemesre. Leszerelünk, összepakolunk, zuhanyzunk, és meglátogatjuk a Kistücsök éttermet. Ott egy nagyszerű ebéd, majd indulunk haza Budapestre.
Összesen kb. 625 hajó indult el, 242 futott be. Aki nem vitt elég municiót vagy otthon felejtette a szúnyogriasztót, annak esélye sem volt túljutni a péntekről szombatra virradó estén! Mi a 203. helyen futottunk be. YSII.-ben a 107 hajóból csupán 28 nem állt ki, 11.-ek lettünk. Ez kb. a tavalyi helyezésünk, de a küzdelem, a pszihés terhelés sokkal nagyobb volt, sokkal több kitartásra volt szükségünk. A szél alig ment 4 cs fölé, és alatti mi szinte halottak vagyunk, ráadásul a félszeles, raumos szakaszok hossza és száma is kevés volt, ez szintén nem nekünk kedvezett. Rengeteg versenytársunk állt ki, a puszta célbaérkezés is nagy teljesítménynek számít, elismerés jár érte mindenkinek! Akik kiálltak, azokat is meg tudom érteni.
