Korai kelés, kv, indulás, reggeli. Rutinná vált. Korcula irányában motorozunk, majd kiérve a szorosból vitorlát húzunk. A szél gyengébb, de raumban vitorlákkal még érdemes haladni. A cél Vis, Horvátország legnyugatibb szigete és már természetes módon Vis a város.
A tenger nyugodt, szél van. Sok hajó van kint a vizen, ki motorral, ki vitorlával. Van túrahajó, óriási tanker, luxusgigayacht, a teljes paletta.
Persze a zsúfoltság nem hasonlítható egy balatoni pályaversenyhez, nem kell kitérni, de figyelni azért kell. Zoli a peches horgászás óta most először küldi a rapalát vízbe, sajnos nem sok sikerrel.
Szilviék, Gáborék a Kapitány és én is elvagyunk. Néha egy-egy sör, kis alvás. Mónika és Lia ma se lesz tengeri beteg, ők is jól vannak. A szél kezd elmenni így betekerjük a vitorlákat és motorral haladunk tovább.
Most kihagyjuk a várost, egy közeli öbölben található tengeralattjáróbázis a cél. Zolival 2003-ban jártunk itt, akkor rajtunk kívül nem volt senki sem. Most 2 hajó horgonyon áll, egy a partfalhoz van kötve, a tengeralattjáró-bejárat másik oldalához kötünk. Bentről vizitaxi jönne ki, nagy nehezen elfér a két hajó között, szerencsére nem jön vissza. A partfalon tábla, tilos kikötni. Persze sokféleképpen értelmezhető az angolul is kiírt szöveg, maradunk. Elméleteket gyártunk, hogy hogy lehet értelmezni, de persze a policija ettől még simán megbüntet, ha akar.
Eljött a fürdőzés ideje is. Most, vagy soha. Több napja nincs vihar, süt a nap, csendes öbölben vagyunk. A víz így is jó hideg, de ki lehet bírni pár vízalatti kép elkészültéig. A mellettünk levő hajón egy horvát búvár és apa tartózkodik 4-5 vásott gyerekével. Elment neoprénben szigonypuskával vadászni, egyik gyereke meg a bejárat tetejéről köveket dobál a vízbe. Szerencse, hogy minket se, a hajókat se találja el. A gyors törölközés után nekiindulunk a bázis felkutatására, a sziget megismerésére.
Persze a szigetet bejárni képtelenség. A II. Vh. alatt Tito itt (is) bújkált, pedig német parancsnokság is volt a szigeten, így sem találták meg. Rengeteg a barlang, útvesztő. A bázisban hasznos a fejlámpa. Néhány üreget sajna szeméttárolónak használnak, de összességében lenyűgöző egy ilyen földalatti építményben sétálni. A túloldalt kijövünk, és elindulunk felfelé.
Sűrű szúrós növényzetben haladunk, míg elérjük a sziget külső részét. Szép a kilátás, jól lehet köveket dobálni. Lentről nem hallatszik fájdalmas üvöltés. Találunk elhagyott bunkereket,lőréseket, némelyikbe bemegyünk, egy-kettő meglepően terjedelmes, de van, ami egy kanyar után véget ér. Szilvi szinte eltűnik a bozótosban, Attila a nyakába veszi. Így könnyű!
Elfáradok, mire visszaérünk a hajóhoz. Az öböl megtet horgonyzó hajókkal, van, aki órákig bolyong fel-alá, mig talál jó horgonyzóhelyet vagy továbbáll. Mi az otthonról hozott borokkal múlatjuk az időt! Félő, hogy legközelebb, ha erre járunk, már nekünk se lesz bátorságunk a partfalhoz kötni így. Talán a túloldalára, ott nem volt tábla.
Képeink Itt.
Utunk:
