Ma sem alszunk sokáig. Milna megtekintésére egy bő óránk van, utána indulni kell tovább. Az ég szép tiszta, érezni, hogy a domborzat takarásból kiérve szél is lesz bőven. Minden ideálisnak tűnik, nem késlekedhetünk. Zolival és Liával meg se várjuk a többieket, az előző napi damilszakadás miatt utánpótlást is kéne keríteni.
Horgászkészleteket nem találunk, bár a lakosság nagyrésze valószínűleg halászatból él vagy hobbi pecás. Sebaj! A város tipikus adriai tengerbarti horvát városka. Kicsiny kis ékszerdoboz templommal, kikötővel, hangulatos kis utcácskákkal, terekkel. Zoli kiszúr egy kaktuszon összegyűlt vízcseppet én meg készítek róla pár szép képet.
A másik csapat eközben szintén bejárja a várost, össze is futunk velük. Hiába, nem lehet sokfelé menni, főleg nem egy óra alatt. Nekik is tetszett a városka.
Időnk nincs túl sok, visszabattyogunk a kikötőbe, kifizetem az éjjszakát és indulunk is tova. Milnában 2003-ban jártunk utóljára, nem tudom, mikor kötünk ki újra itt.
Motorral indulunk, a szél erejét hamar megérezzük. Mellettünk egy Jeanneau 54 DS teljes taklit húz, de a Solta és Brac közötti szoros dűznijében raumból elkezd fellúvolgatni, szerencsére már jóval előttünk. Ez kicsit veszélyesebben néz ki, mint amikor a balcsin lódulnak meg így a hajók, pedig ez túra, nem verseny. A szél 25cs, é-ény, mi d-dny-re tartunk, raumban kapjuk. Reffelt grosst és teljes genuát húzunk. Én állok a kormányhoz és rettenetesen élvezem az utat. Kell figyelni, az 1.5-2m-es hullámok nehogy kifordítsanak minket, kell erő a kormányzáshoz, közben jópár hajó hlad velünk. A cél Hvar sziget, Hvar városa. A szél erős, összességében hüvös van. A többiek beöltözve ülnek, én pólóban, rövidnadrágban kormányzok. Egyszer fellúvolunk, nem lehet megtartani a hajót, így lereffeljük a fockot is. A szél kicsit enyhül, de így is van ereje.
Hvar előtt leszedjük a rongyokat, átadom a kormányt a Kapitánynak, majd megpróbálunk kikötni. Sajnos nincs hely! Szívás! Időben indultunk, augusztus utolsó napja már nem igazán a szezon, mégsincs hely! Irány a szemben fekvő pokol-szigeteki marina. Hátránya, hogy csak vizitaival lehet visszajönni a városba. Sebaj, sokmindent nem tehetünk ez ellen.
A Marina hihetetlenül jól néz ki, mint egy meteoritra épített űrbázis valami zs-kategóriás sci-fi-ben. Természetesen abszolult jól megépített igényes kikötő, borzasztó jól hat a hi-tec acél és fa mólórendszer a sziklákra építve. Beérkezésünk után pár órával megtelik ez a kikötési lehetőség is. Egymás után jönnek be a hajók. Teljesen olyan, mint a Libás a Pünkösdi Regatta után. Az érzés is ugyanaz. Jó kemény vitorlázás, napsütés, de nincs forróság. Kicsit elfáradva egy zsúfolt kikötőben a sörtől és a felesektől minimálisan zsibbadva. Van ennek valami megfoghatatlan feelingje, amit szinte csak Keszthelyen éreztem eddig. Fantasztikus! Sajnos Lia és Mónika kevésbé élvezték a napot. Mindketten émelyegtek a hullámzástól. Pech. Mónika szedett B6-ot ellene már korábban, Lia nem, nem mondtam neki, hogy kezdje el pár héttel korábban. A Balcsi alapján úgy tűnt, hogy bírja a hullámzást, de persze ott max. feleekkora hullámok vannak. A hatás mindenesetre ugyanaz, szenvednek. Zoli egy jó nagy adag tojásoslecsót üt össze, nagyon finom! Lia sajna kihagyja, nincs jól. Elindulunk bejárni a kikötő környékét.
A marina meletti sziklákról remek látvány nyílik az odakötött hatalmas yachtokra, a sziget túloldalán nyugis, szélvédett öböl van. Sokan horgonyoznak itt. Nem tudom, hogy azért, mert nem volt már hely, mire beértek vagy eleve így tervezték az éjjszakázást, mindenesetre nem jártak rosszul. Bemennénk Hvar-ba vizitaxival. Elhatározzuk, hogy együtt megyünk, de persze most sem jön össze, most miattam! Rám jön a szükség, most Attiláék mennek előre, a naplementét megpróbálják a várból elcsípni.
Megy le a nap, amikor elindulunk. A taxi keményen csapja a nagy hullámokat, jön be a víz, de mi jó oldalon vagyunk, Zoli is állja a megpróbáltatásokat. Lia megnyugodott gyomra nem kavarodik föl szerencsére, Hvart rendesen meg tudjuk nézni. Már rég lement a nap, mire felérünk a várhoz. Attiláék lefelé jönnek, összetalálkozunk. Pont elkapták még a naplementét, nekem már csak éjjszakai képek jutnak, igaz, azok közül talán a legjobbak!
Visszasétálunk a városba és a többiekkel együtt lődörgünk még egy keveset. Hvar nagyobb, de legalább olyan szép, mint Milna. Jól esik itt kószálni a túristák között. Nincs más hátra, visszataxizunk közösen a marinánkba. Ez egy nagyon aktív nap volt, a vitorlázás kb. csak 3 órát tartott, de rég élveztem ennyire. Sajnálom, hogy a lányoknak a gyomrára ment, így ők csak a városok látnivalóival vígaztalódtak. Nekem ez csak a hab volt a tortán a lecsó meg a koktélmeggy a tetején!
Képeink ITT.
