Egy hosszú és fáradságos út után reggel háromnegyed 11 körül érkeztünk Skradinba. A kikötőbe természetesen nem engedtek be minket. Épp leparkoltunk valahol, amikor a keszthelyi különítmény és Zoli megérkezett. Az utóbbi elment megkeresni a Kapitányt, aztán a pakolás hosszú és fáradtságos folyamata következett.
Cucc volt bőven. Csak mi levittünk 5 karton sört, 2 karton ásványvizet, 6 üveg Pócz-féle bort, 6 üveg töményet és ez csak a folyadék. Ruhák, kaják, mi 4-en, nem csoda, hogy kellettt a tetőbox, de csoda, hogy befértünk.
A Kapitány sajnos mondta, hogy nem érdemes útnak indulni, max. másnap reggel, ha van kedvünk, akkor nézzük meg a Krika nemzeti parkot és este meg bemehetünk együtt Sibenikbe, ha van kedvünk, ő elintézi az adminisztrációt, mi meg megnézzük a várost. Volt.
A nemzeti parkhoz hajóval lehet fel és lemenni, feltéve, hogy az ember nem szeretne egy csomót gyalogolni. A hajóút ingyenes, a jegyet a parkhoz ott kell megvenni. Az egész estés vezetés alaposan lefárasztott, így a hajóut legelején már képtelen voltam nyitvatartani a szemem, egyből elaludtam.
A beugró meglehetősen borsos, 95 kuna, szezonon kívül állítólag csak 50. Szerencsére Móni belógott, így kicsit barátibb lett a költség. A Krika nagyon hasonlít Plitvicére. Vízesések, lehet sétálni közöttük. Kisebb, de a táj jellege ugyanolyan szép. Lényeges különbség, hogy itt lehet fürdeni, sőt, bátrabb HVCS-k a vízesésekről is ugráltak a mélybe, szép trükkös ugrássokkal. Fentebb láttuk, hogy egy relatíve kisebb siodrású részen, két vízesés közt 5-6 fiatal is fürdőzik. Gáborékkal vérszemet kapva felvettük a fürdőcuccaink és mi is bementünk a folyóba. Tudtuk, hogy illegális területre tévedtünk!
A sodrás erős volt, a helyiek figyelmeztettek minket, legyünk résen, ne ússzunk ki. Egy fickó még kisérte i csapatunk, önkéntes biztosítóként, aminek örültünk, főleg amikor Katát majdnem elvitte a víz. A hőmérséklet kellemes volt, a vízmélység drasztikusan változott. Előfordult, hogy nem ért le a lábam, míg mellettem valaki csak térdik merült a vízbe.
A kis fürdőzés után végigsétáltunk a vízesések mentén. Visszahajóztunk, a hajóutat ismét mély álomba zuhanva tettem meg.
Kis pihenő után Sibenik felé vettük az irányt. Tipikus horvát város a tengerparton. Szép és többé kevésbé ugyanolyan, mint a többi. Persze idén ez volt az első. A Kapitány 5 perc alatt végzett a dokumentekkel, nem volt sorbanállás, így kb. 2 óra alatt végigkalauzolt minket a városon.
Nem hagytuk ki az apátságot, a főteret, stb... A naplemente illetve az öböl kijárata a tenger felé fentről a várból a legszebb. Természetesen fizetni kéne beugrót, de a látképért pénzt kérni kicsit tulzásnak hangzik. Szerencsére mellette van a temető, ami szerintem csak egyenlőre ingyenesen látogatható, kb. 10m.-el lejjebbről gyönyörködhettünk a naplementében, illetve a város előtt horgonyzó óriási hajóban.
Ezek után ismét a város következett, aztán egy kis kikötői séta. Ilyenkor mindig megnézzük a gyönyörű és hatalmas yachtokat, szörnyülködünk egy-két nevetségesen vékonyka kikötőkötélen illetve hanyagul magárahagyott hajón. A Kapitány sztorikat mesél, én éjjszakai képeket csinálok a városról.
Szeretem az éjjszakai fényképezést. Kell hozzá egy állvány, de van egy kis háromlábúm, ami megtartja a gépet, elfér a táskában. Aranyat ér ilyenkor.
A végén mindenki felveszi alegszebb arcát, aztán még mindig fáradtan indulunk haza.
Annak ellenére, hogy Sibenik közel van és már sokszor megálltunk ott, igazából sosem láttam. Ha rossz idő volt és nem tudtunk útnak indulni, akkor Skradin-ban maradtunk, max. a vízesést nézzük meg 3-4 évente egyszer, messzebb nem merészkedtünk. A megállások alkalmából meg tankoltunk, ott nincs lehetőség hosszabb kikötésre, ráadásul úgy, hogy mindig hív minket a rég nem látott tenger.
Skradinban most is szép számban álltak nagy yachtok. Valahogy ezek is lenyűgöznek. Nem a bútorszállító 40-50 lábas Baváriák meg kitudjamilyen motorosok, hanem a jó nagy 60-80 vagy akár 100-200 lábas yachtok. Lehetett csemegézni ezen a nyaraláson is.
Az első nap készült képek válogatása ITT található.
