Versenyeink lassan véget érnek, az ősz beálltával drasztikusan csökkent a számuk. Szeptember eleje óta szinte minden versenynek valamilyen évadzáró a neve, most pedig már október közepe is elmúlt. Elérkezett az idő, hogy ideiglenesen átköltözzünk a keleti medencébe. Ugyan jártunk már itt idén, a Kékszalag miatt, de Tihany kivételévek nem kötöttünk ki. Egy keveset túrázhatunk itt, egészen a Balatonalmádi Köd-Kupáig, azután ismét a nyugati medencébe kell, hogy visszaköltözzünk, ebben a szezonban véglegesen már.
Zoli csak este 8 után ért rá, Lia kezdődő náthával küzdött, ezért péntek helyett, szombaton kora reggel indultunk útnak. Piri is velünk tarott, aki általában a szezon elején illetve végén szokott csatlakozni, a nyári melegből és árvaszúnyoginvázióból így mindig kimarad. Relatíve pontosan indulunk, hamar leérünk. Kiegészítjük készleteinket, a Hal-álomban vettünk két üveg rosét az Aegidius pincészet borai közül. Különös, hogy ezzel a cseresznyés-meggyes egri borral a Balaton partján találkozhatunk, de íze miatt érthető, miért is a távoli beszerzési forrás. Zoli javaslatára egy liter vöröset is beszereztünk forraltbornak. Az általunka a Tesco-ban beszerzett Dankó nem nyerte el Zoli tetszését, igaz még nem is próbálta a belőle készült forraltbort.
Gyors pakolás, indulunk is. 5-7 cs, ék, kreutz. Elhagyunk egy úszó nádasdarabkat és nekiállunk falatozni. Zoli hozott májast, kolbászt és disznósajtot, mi kenyeret. Gyártja a szendvicseket mi esszük. Finom. Az ízesített pálinkánk is alakul már, az acetonos utóíz kezd belőle eltűnni. Jó jel. A sör is jó csak 3 nadrágon keresztül nehézkes már megszűrve a balatonba engedni.
Valahol Zánka és Tihany közt érjük el az északit, fordulunk, irány a cső. Hideg van, jól be vagyunk öltözve. Persze annyira nem veszélyes a dolog, de ülve utazunk, szélell szemben. Nem lenne jó felfázni.
Süt a nap, szép vitorlásidő van. Átkreutzoljuk magunkat a csövön. Néhány horgász és a komp nehezíti a dolgunk, de persze nem probléma. A jó szélben hamar, kb 14 óra körül megérkezünk. A kikötőben is van hely. Pihenünk, elkészítjük a forraltbort. Lia és Zoli tesznek egy elkeseredett kísérletet, hogy citromot szerezzenek. Persze nem sikerül, de a bor e nélkül is jó!
Kicsit fárad vagyok, a pihenés jól esik. Most lehet szüttyögni, nincs az a rohanás, ráérünk. Keszthely előtt a Sirocco-t látjuk, gyakorlatoznak vagy túráznak ők is, nem tudjuk a választ. A kikötő bezárt már, a jó idő miatt indították el a nagyhajós forgalmat és nyitották ki a wc-t. Jól tették.
Nem vagyok még éhes, de hamarosan elindulunk a Tihanyi apátság felé. Jó kis nyaralók, villák között megy az út. Szép kilátás nyílik a keleti medencére is. Uticélunk nem más, mint a Stég Pizzéria. Ha itt járunk, mindig megróbálunk pizzázni. Sajnos nem mindig jön össze. Általában Tihany verseny előtti megálló, ritkán kötünk ki úgy, hogy 22-re felérjünk. A konyha már zárás előtt 20-30 perccel nem fogad újabb megrendelést, ilyenkor a szomszédos kocsmába kell átmenni melegszendvicsért. Amíg Gyöngyi a Limnológián dolgozott, tudott hozni nekünk pizzát, mire kikötöttünk, de ennek vége már. Most persze simán felértünk.
Kedvencünk itt az évek alatt sokat változott Kaiser-pizza. Most is ehető. Piri tojás nélkül kéri, Lia viszont csak levest eszik. Hiába, sok volt a disznóság, a forralt bor is tápláló. Miután jóllalaktunk, elundultunk vissza. Cél, hogy átmenjünk Füredre is. Időnk van, itt zárva a vizesblokk, elmentek a túristákat szállító nagy hajók, ott meg üzemel minden, talán élet is van.
A szél elment, kénytelenek vagyunk átmotorozni. Vizesblokk nyitva, élet viszont nincs nagyon. Puccos kávézókban lézenk egy két ember, de semmi több. Nem baj. Eszünk egy jó fagyit, amit zárás után könyörgünk ki. Számlát nem tud adni a felszolgáló, de nem is kell nekünk. Kicsit bizalmatlan, de nem vagyunk APEH-ellenőrök. Piri elfáradt, így hárman indulunk neki fröccsöt vagy bort szerezni. Találunk egy pizzériaszerűséget, ahonnan egy étterembe irányítanak minket. A koktélózó részről átirányítanak az étkezde részbe. Itt Lia eszik két palacsintát, minket meg rábeszélnek, hogy a Borházban vegyünk fröccsöt, ott olcsóbb! Kicsit furcsa, hogy nem akarnak igazán kiszolgálni minket, de kedvesek, a palacsinta is renben megérkezik. Átmegyünk a borházba. Jó lepattant hely. Rákáérdezek a borokra, de aza aválasz, hogy ki van írva. Olvasni tudok, valami javaslatot vártam, melyik jó, melyik nem. sebaj. A fröcccs szerintem még éppen iható, Zoli szerint bővenm ihatatlan. Csalódottak vagyunk, de eszembe jut a két üveg rosé. Visszamegyünk a hajóra és szépen elpusztítjuk mindkét üveget, aztán álomba szenderedünk.
A fagyizáskor elhatároztam(tuk), hogy reggelire kv és süti esne jól. Füredi látogatásunk esetén viszont kihagyhatatlan a Muskátli (6 lépcsős) borozó velős illetve májas pirítósa. E feloldhatatlannak tűnő ellentétet sikerrel abszolváltuk. Irány a Muskátli. Nemrég nyithattak, álmos, nyűgös volt aszemélyzet, de velünk kedvesek. A szendvicsek jól sikerültek, közben az egyik vendég révén kis gombászati előadást is hallgathattunk. Visszafelé betértünk a sütishez. Mivel fedett helyen ettünk volna, betessékelt minket az étterem részbe, ott vették fel rendelésünk, majd a pincérnő kiment, behozni a sütiket. Ez is egy jó kör volt!
Nem maradt más hátra, mint Siófok felé venni az irányt. Nekiindultunk. A szél 8-10 cs, ék. Tompább és élesebb negyeden balcsapáson simán elértük a kikötőt. Megbeszéltük a kikötőmesterrel, hogy egy védetteb, belső helyre állnánk. Készséggel felajánlott egy jó helyet. Összepakoltunk is véget is ért ez a remek túrahétvége. A hajót persze most is jó alaposan kikötöttem, Siofók is megszenvedte a nagy vihart anno.
Képeink ITT.
