Ezen a napon eljutunk utunk legtávolabbi pontjára. Ismét egy sziget, ismét a szigetről elnevezett város vagy a városról elnevezett sziget. Tipikus tengerparti település, azonban van egy híres szülöttje. Marco Polo - természetesen a horvát kutatók szerint - itt született. Korcula felé tartottunk.
A hullámok csillapodtak, a szél is, de használatra alkalmas mennyiség maradt belőle. Raumban, génuával indultunk, a gross csak takart volna. Gábor állt a kormány mögé, hiányolta már a régesrégen elpusztult állatok és növények cseppfolyósodott maradványainak elfüstölését. Benzingőzzel nem szolgálhattunk, de legalább kormányozhatott, vezethetett valamit. Nincsenek kerekei, nincs intenzív gyorsulás, nagy kanyarsebesség, de élvezte a hajó irányítását.
Időben indultunk, jó sebességel haladtunk, mégis megint úgy alakult, hogy nincs helyünk a marinában. Az előttünk érkező pont befért, hihetetlen! Szezon után! Attila felvetette a horgonyzás lehetőségét, de a Kapitány szerint sok a beszakadt mooringkötél, nem jó megkockáztatni a horgony elakadását. Szerencsére kicsit távolabb találtunk egy elég jó kikötőt, kicsit olcsóbb volt, kicsit kisebb, de egyáltalán nem volt rossz. Ismét taxiznunk kellett a városig, de lényegesen olcsóbb a kisbusz a vizi változatnál.
Zoli és Mónika úgy döntöttek, gyalog teszik meg a kb. 6km.-es távot, mi inkább taxiztunk. Ezzel jelentős előnyre tettünk szert, cserébe viszont másfél városnézésen vettünk részt. A látnivalók itt is relatíve kis területen helyezkednek el. A félbevágott bástya igazán látványos, nomeg a templomok, illetve a nagy utazó szülőháza is.
Elhatároztuk, hogy itt keresünk éttermet, a helyi kulinaritások megismerésére. Furcsa mód, szinte mindenhol fillérre azonos árak voltak. Mégfurcsább módon nem sikerült választani. Attila szerint az egyik túl drága(!) a másik teltházas a harmadik csak pizzéria volt. Közben, ahogy esteledett és hült a levegő, a lányok meg pulóver nélkül fagyoskodtak, szempont lett, hogy legyen belső helyiség is, a kör tovább szűkült és nullára redukálódott.
Mónikáék is befutottak. Kitaláltuk, visszamegyünk a kikötőhöz és ott keresünk valami vendéglátóipari egységet. Egy gyors körben megismertettük az új jövevényekkel a várost+Zolival vettünk szilikonsprét a Kapitánynak, amit sikerült egy horgászboltban felejteni, ahol nem találtunk megfelelő damilt se. Sebaj, visszataxiztunk, mostmár nyolcan, felvettük pulóvereinket és elindultunk a környező éttermek felkutatására. Persze itt sem volt egyszerű a konzenszus. Végül beültünk egy helyre, amiről kiderült, hogy pizzéria, ezért megmutatták, hol van az éttermük. Szerencsére ugyanazon szállodáé. Kerthyelyiség, tűrhető hely. Lehet kicsit olcsóbb lett volna Korcula, a kaja sem volt átütően finom, mindenesetre jóllaktunk. A töbség hallal, Szilvi scampival, én polippal. Ha lehet, mindig tintahalat kajálok étteremben horvátországban.
Halat szoktunk venni halpiacon, kagylót meg elindulásunkkor, így a polipok, tintahalak azok, amikhez a legritkábban jutok. Kell lenni pár elszánt arcnak a csapatban, hogy halpiacon vegyünk ilyesmit, persze ha el is jutunk egy ilyen piacra.
Képeinkből készült válogatás ITT.
Útvonalunk:
