A Termoplus kupa után Liával Keszthely felé vettük az irányt. Az ok egyszerű: a Chilisalsa tánciskola idén itt rendezte meg nyári egy hetes táborát és mi természetesen mentünk, hogy egy jót bulizzunk, táncoljunk, új figurákat ismerjünk meg. A tábor egy koleszben volt, ami elég rosszul hangzik (az is volt), viszont ott a csudaszép keszthelyi BHRT kikötő a Phonix, amit mindenki Libásként ismer. Keszthelyen évente egyszer kötünk ki a Pünkösdi regatta alkalmával, egyszer pedig csak elhaladunk a nagymóló előtt a Kékszalagon. Adódott az ötlet, hogy bicajokkal, mobil hűtővel, grillkészlettel felszerelkezve egy hétre befészkeljük magunkat a kikötőbe, onnan cangával járjunk órákra, bulikba, strandra, kihajózzunk néha a strand elé és így olcsóbban, magasabb színvonalon töltsük el a hetet, kitapasztalva Keszthely lángossütőinek, lacikonyháinak, fröccseinek rejtelmeit. Érdekes tapasztalatokat szereztünk!
Keszthely jó túracélpnt lenne, két nagy baja van: Szigliget, a legközelebbi állomás is tök messze van. Egynapos túrra alkalmatlan, mert vagy a keszthelyi öbölben fúj a szél és Györöktől keletre nem fúj vagy pont fordítva. Hétvégére is csak akkor ajánlható, ha biztos, hogy mindkét nap jó szél fog fújni. Hosszúhétvégére már vállalható. A másik probléma, hogy a Libás Keszthely központjától szintén messze van, kb. 1.5-2 km.-re, így bicaj nélkül nem sokszor megy be az ember a centrumba. Jól jött, hogy ketten voltunk, így fullra pakolva 2 cangával egy hétre érkeztünk.
Ezek után nem csoda, hogy relatíve kevés vendéghajót láttunk az amúgy is harmadáig feltöltött kikötőben. A mólóvég a sirályok, vadkacsák és hattyúk birodalma. Ez utóbbiak furcsán hörögve úsztak hozzánk, bukkant fel fejük a hajó oldalánál egy kis kaja reményében. Bár esznek az ember kezéből is, nem jó rászoktatni őket erre, mert képesek hajnalban a hajó orrát a csőrükkel verve kaját kierőszakolni az emberből! Csúnya Vérhattyúk!
Állandó szomszédaink egyike a HUN.Cat, idei Kékszalag trónkövetelő, bár feladta a versenyt,
másika egy szép, 31-es trimarán. Igazán exkluziv társaságba kerültünk tehát.
A kikötő nagyon szép, tiszta és kulturált. Ráadásul kihalt. 1-2 vendéghajó, 4-5 állandó bérlő, főleg osztrákok. Senki nem zavart minket és mi sem őket. A kikötőmesterek a szokásos távolságtartó arcok, de néha elered a beszélgethetnéjük. Sztoriznak, beszélnek ismerős Fonyódi kormoránokról, jó fejek, segítőkészek. Egyik délután elhívtunk 7 salserot illetve salserát egy kis grillpartyra. Akár a kikötő nagy grillezőjét is használhattuk volna, de nem kellett, adott volt egy rakat evőeszköz, tányérok, eső esetére a klubhelyiség, bár ott grillezni nem lehet csak enni. Bár rezgett a léc, szerencsére nem kellett bemenekülni illetve esernyő alatt grillezni.
20.-án a tüzijátékra is nagyszerű kilátás nyílik. Persze aki nem rohan salsabulira, az megteheti, hogy kimegy a kikötőből és a nagymóló környékéről nézi közelebbről a tüzijátékot. Mi ezt idő hiányában nem tehettük meg, de cserében álványról szép fotókat tudtam készíteni a robbanásokról.
A kikötő étterme egy kicsit drága, Szigligethez hasonló árszínvonalú, normális. 1090 ft.-ért viszont volt menü. Én bablevest+lecsós sertésszeletet-tarhonyával ettem, utána palacsintát vaniliaöntettel. Lia milánóit kért így nekem is jutott belőle. Mindkettő finom volt.
Sajnos a szezon végének a szele is elért minket, esténként csúnyán lehült a levegő. A bulik után 3-6 körül tekertünk haza és volt, hogy látszott a lehelletünk. A nyár a végét járja sajnos... Az idő néha párás, néha csapadékos, néha szeles, néha csendes volt. Kicsit hüvös vagy nagyon meleg. Egyszer még nagyon különös felhőt is láttunk.
