A 2010.05.14-16. között a Balatonon és az egész országon végigigsöprő vihar rettenetesen erős vot, ráadásul sokáig tartott.
Volt már közel ekkora szél, de maximum 1 órán át tartott, most viszont több, mint 24 órán keresztül fújt a Bf 11-12. Katt és katt.
Én kb. 10 éve ismerkedtem meg a vitorlázással, így nem csoda, hogy nem láttam ilyet, de akiknek közel 60 év tapasztalat van a háta mögött, az is csak ezt hajtogatta. Nem csoda, hogy felkészületlenül érte a balatoni hajós társadalmat.
A Fonyódi Kormoránok hétvégi szezonnyitó versenyüket elhalasztották, ezt jó előre már kedd vagy szerda környékén bejelentették. Példaértékű előrelátásuk szinte hihetetlen.
Csütörtökön koradélután egy konferenciára mentem Világosra. Kb a 60. km.-környékén vettem észre, hogy egy óriási zivatarcella alatt haladok, ami tornádóhoz hasonlóan kezd tölcsérformává sűrűsödni, miközben csak pár száz méterre volt a talaj fölött. A tölcsér alja nem alakult ki teljesen. Az eső elkezdett szakadni, az intenzitására jellemző, hogy ködlámpával lehetett 60kmh-val nagyon óvatosan továbbautózni, mert alig lehetett kilátni az autóból.
Pénteken egész nap jöttek mentek a cellák. Siófok érintésével már Liával mentem át Fonyódra, láttuk, hogy az északi part felett nagy esőzések vannak. Fonyód felett voltak cellák, de nem szakadt le semmi. Gyűltek a felhők, borult be az ég. Gondoltam felszereljük a hajót és eldöntjük, lemegyünk-e Szemesre, de ismerősökkel, Kormoránokkal beszélgetve végül úgy döntöttünk, hogy föl se szerelünk, várunk. Kimentünk a mólóra, megnézni, hogy mi a helyzet, aztán beültünk a rablósorra egy fröccsre, lángosra, amikor jött a vihar. Nem volt erős, mintha nem adta volna ki magából a zivatar az erőt, de mégis felbomlottak a cellák, kitisztult az ég. Láttuk, hogy ex-Garbino Doki is megy ki, ezért aztán felszereltünk és késődélután kivitorláztunk. Lelléig 8-10cs ben, utána 3-8 cs-s tompa negyedben haladtunk kényelmesen Zánkáig, onnan ejtettem raumban Szemesre. Ha esetleg jött volna vihar, a lehető legbiztonságosabb pozicióban kapott volna el minket, ezért választottam ezt az útvonalat. Menekülésre ott volt Bglár, Lelle, a BLYC. Mindegyik jobb a semminél. Este 8 körül ért véget eseménytelen utunk. Tudtam, hogy jön a vihar, ezért jól bementem, nem a vendéghelyre, szembefordultam a kijárattal. Konnektorátalakítót nem sikerült szerezni, 7-ig tart a kikötőmesterek szolgálata, hosszas keresélés után egy hajó csatiját vettem kölcsön. Remélem nem ponty volt a hűtőjében. :-) A fockharisnyát feltettük, mert tudtam, lehet másnap már késő lesz.
Szombaton reggel csatit visszatettem majd a kikötőmesterekkel kicsit vitatkozva, de átkötöttem Marlint a legutolsó úszómóló végére, kívülre. Csak jobb oldallal voltam rögzítve és sejtettem mi fog következni, ezért minden kötelet és puffert felhasználva elég alaposan elvégeztem a fixálást, lekötöttem a grosstakaró ponyvát is, köteleket tripláztam, ha egy elszakad, legyen még másik kettő, stb... Szemesre két dolog miatt jöttünk át. Egyik, hogy a köv. héten innen indultunk a Pünkösdi Regattára a földvári rajthoz, másrészt mindketten salsázunk és a tánciskolánk Szemesre egy salsahétvégét szervezett. Késődélután elmentünk a Szimbád hotelbe salsázni, amikor ete 7 körül visszaértünk a kikötőbe, már állt a bál. Kb 70kmh-s szél 90-es lökésekkel, szakadó eső. Ahogy vacsoáztunk a rablósoron, láttuk, hogy egy ház mögött valami fa szikrázik, ahogy ágai az elektromos vezetékhez érnek. A kikötőben Marlin stabilan állt, de a mellete lévő hajó grossschotthja kiszakadt így a baum átlógott a vantnijaim közé. Szerencsére nem tett kárt nálam, a legócskább kötelemmel rögzítettem a másik hajó baumját, ne okozzon galibát. Lia halászlét vacsizott, bement a kabinba, de az úgy rázkódott, hogy kb. 5 perc alatt tengeribeteg lett. Gyorsan kiparancsoltam az orrkabinból, nézzen ki az ablakon, hátha attól megnyugszik a gyomra. Villámgyorsan összepakoltam az esti retrobulira a cuccokat és ismét elhagytuk a hajót. Elhatároztuk, ő a szállóban alszik akárhogys, mert a hajón nem bír ki még 5 percet.
Vasárnap hajnalban, kb 3 kor mentem vissza a kikötőbe gyalog. Az utat kidőlt fák borították, látszott, hogy nagy a pusztítás.
A kikötőben iszonyatosan jártak a mólók, néhány hajó, melyek a kijárat felé háttal álltak, már kiszakadtak a helyükről és a mólónak dőlve amortizálták azt, de a fém pontonok is rendes pusztítást végeztek a műanyag hajótestekben. A szél 90-100 kmh-ra erősödött, 110-120-as befújásokkal. Rettenetes félelem fogott el, erre én sem számítottam. A kötelek tartottak, de nem nagyon bíztam bennük. Egy hevenyészett kötelet találtam a mólón, azzal is rögzítettem a hajót. Teljesen tehetetlen voltam ezután. Próbáltam aludni, ruhában, ugrásra készen de gyakran felébredtem. A met.hu onlájn széladatait nézegettem és elképedtem az adatoktól. felriadtam már világosban, kb. fél 5 körül. A mellettem levő hajó nem volt ott. Azt hittem velem van a baj, de hálistennek ő szakadt ki a halyéről, nem én. Hátrafelé kinézve láttam, hogy a partra kidaruzott Nautic ledőlt a sólyakocsiról. Csodálkoztam, hogy még egyben van Marlin, arra gondoltam, sokat már nem tehetek, de ha mégis elszabadulok, akkor valahogy kidobom a horgonyt. Kimásztam, leellenőriztem a köteleket, a mólót. Minden rendben volt, de szitkozódtam. Előző héten szerettem volna kikötőköteleket cserélni, persze elfelejtettem! most tartanak, de ki tudja, meddig bírják. Vagy 20-30 hajó gondatlanul betekert és a viharban szétszakadt fockviorlája lobogott a szélben, rengeteg hajó tartókötelei szakadtak el és vagy a mólónak nyomódtak és lassan töredeztek vagy kiszakadással a beljebb levő mólókon kikötött vitorlásokat fenyegették. A vendéghelyek felé menet láttam, hogy próbálnak menteni egy hajót. Odamentem segíteni, de a móló hullámzása miatt már ez is életveszély volt, egy fickó el is küldött és jött ő is, hogy úgyse tudunk mit tenni. Valószínűleg igaza volt. Az én stégemen szél felöl az összes hajó kiszakadt, egy db. volt jól kikötve, egy 50 lábas óriás, de a nagy tömege miatt kitépte az egyik pontonját félig. Féltem, lebontja a sok hajó a mólót és Marlin azzal együtt fog megsemmisülni. 8-ig még felületesen aludtam, paráztam. Nem tehettem semmit sem már, leellenőriztem ismét a kötélzetet, minden tartott rendesen, így visszamentem salsázni. Koradélutánra kicsit csökkent a szél. Már "csak" 70kmh-val fújt, 90-es lökésekkel. A kikötőmesterek rendbeszedték a rendbetehető hajókat, kikötötték őket ismételten. Mi összepakoltunk és hazajöttünk.
Később tudtam meg a viharral kapcsolatos hírekből, fórumokból, hogy Szemesen, a BLYC-ben több hajó elsüllyedt, Lellén leugrott a móló a cölöpről, Bogláron is hatalmas károk keletkeztek, Siófokon detto, sőt még Fonyódon is voltak károk, pedig az egy nagyon szélvédett kikötő.
A déli part számos kikötője egyszerűen nincs felkészítve se a hullámzás, se a szél elleni védelemre. Eddig megúszták a hajósok, max 1-2 hajó kapott egy kicsit néha, de ilyen erős tombolás sokaknak betett. Szemesen szerintem a hajók 50% megsérült, jópár totálkáros lett. Sokan le se mentek a vihar előtt a hajóhoz, mert nem volt vitorlásidő. A megszokott kikötési szokások itt nem működtek.
Sajnos egy héttel később, amikor indultunk Földvárra láttam, hogy sok vitorla még mindig szétszakadva lóg, a vitorlások gazdája azóta se ment le megnézni, hogy mi történt.
Sok kikötőmester viszont egész éjjel vért izzadva dolgozott, hogy mentse, ami menthető!
Én beszereztem 30m új kikötőkötelet, 2db új puffert és 2db gumicsontot, ugyanis a régiek elvesztek a tél folyamán.
A viharral kapcsolatos képgaléria ITT található.
Jó szelet.
