A balatoni vitorlázás számunkra (sajnos) hétvégi tevékenység. Ám a csapat a szürke budapesti hétköznapokon is összejár néha-néha. Talán a boglári grillparty idején Zoli Erdélyben járt, ahonnan rókagombával és pálinkával jött haza. A gomba nem bírja sokáig, így július 19.-én hétfőn várt minket egy közös gombapörkölt készítésre.
A pöri lassan készült. Sok volt a gomba, finom a sör és a pálinka, szűkös a hely, kevés a lábas. Mindezek ellenére egy nagyon finom vacsit sikerült összedobni.
Lia otthon desszertnek málnás túróhabot csinált, első próbálkozásra is jól sikerült. Mindkét kaja remek volt.
A kajától és a pálinka-sör kombóktól rendesen elfáradtunk. Az adriai vitorlázáshoz társakon gondolkodtunk, illetve az Unicum-voksolás lejártát figyeltük a neten. A szavazás hivatalos lezártakor vezettünk, de láttuk, hogy azóta is lehet szavazni, sőt, le is előztek minket mások. Sebaj.
Én szépen lassan belefáradtam a napba, elszundítottam. A többiek is le voltak gyengülve, Lia keltett, amikor indultunk hazafelé.
Az évtized(század?) vihara idején Zoli pecázni volt, és rettentő sok kárászt fogott.
Megbeszéltük, hogy feljön hozzám, és kisütjük a halakat nálam. Ez még a gombászás előtt, május végén történt időrendben, de mindjárt kiderül, miért utólag írom mindezt.
Szóval nálam, mert jobban lehet szelőztetni, nagyobb a konyha, jobban szeparált, nem lesznek a ruháink, bútoraink olajszagúak, mint nála. A halak ki voltak pucalva, alapos mosás kellett csak nekik, aztán Zoli irdalt, én meg sóztam, paprikás lisztben forgattam. Lia a forró olajba tette, illetve vette ki a halakat. Fantasztikusan jól esett, de rengeteg hal volt. Hozzá persze sör dukált.
Az apróbb halakat ettük, a szálkák felszívódtak, vagy simán ehetőek voltak, nem volt gond, hogy ez egy szálkás hal. Viszont a készlet több, mint felét, főleg a közepes és nagyobb halakat a fagyasztóba tettük későbbi felhasználás végett.
Nagyszüleimnek is adtunk jópár kárászt, a többi pedig várta, hogy a nagy kánikula véget érjen és kicsit kellemesebb hőmérsékletben ismét összegyűljünk egy szeánszra.
Az időpont tegnap érkezett el. Legutóbbi hétvégénk élményei hatása alatt Feriéket is elhívtam. Nem válaszoltak, így Zoli testvérét Gábort és barátnőjét is hívtuk, mert tudtuk, sok lesz ennyi hal nekünk.
Feriék persze később szóltak, hogy jönnek mégis, de nem volt gond. Feri nem eszik halat, Gábor barátnője meg edz késő estig, így csak 1-1 ember kajál a 2-2 meghívottból. Egálban vagyunk.
Feriékbort hoztak. Zoli korábban sörökkel érkezett és tortákkal. Nekiálltunk a halak elkészítésének és a sörök elfogyasztásának. 
Az étel ismételten jól sikerült. Most kicsit kevésbé sóztam, ez jót tett a halnak. A legnagyobbakat felszeleteltük és úgy sütörttük ki. Feri+Laura hoztak salátát, paradicsomot. Ismét lefáradtunk. Most Lia dőlt ki még a vendégek távozása előtt. Feriék a bort bontatlanul hátrahagyva mentek haza. Zolival bevágtunk 1-1 szilvatortát a Szamos egyik cukrászdájából, majd ő is távozott.
Így teltek néha hétköznapjaink két vitorlázás között. Zoli, amikor nincs a csapattal, szerez egy rakat halat, gombát, vagy egyéb kincset, aztán közösen elfogyasztjuk.
Persze volt már koncert, mozilátogatás illetve egyéb házibuli is.
A lényeg, hogy jól érezzük magunkat!
