Az átoknak a kupához semmi köze sincs, pusztán ezen a hétvégén tört meg egy jó 6 éves eseménysorozat. De kezdjük inkább a legelején.
A péntek esti lemenetel a szokásos volt. Attila már várt ránk Fonyódon. Hüvös volt, talán az eső is esett. Hamar eltettük magunkat. Reggel ébredés, hajó felszerelése, kormányosi, közben reggeli. A szél jó erős. Alaposan releffeljük a grosst. A motor nehezen indul, kb 10 percet szenvedünk vele, de beröffen, ki tudunk menni a versenyre. CMS-Schuller kupa. Helyi, ráadásul a Fonyódi Vitorlás Egyesület, azaz saját egyesületem rendezi. Úgy saját, hogy a tagja vagyok.
A Lábad-X mögött rajtolunk, jól kaptuk el az ütemet. A pálya egy háromszög+virsli, illetve még egy kreutz. Utóbbit nem nagyon értem, ritka, hogy a rajt és a befutó nem ugyanott van egy pályaversenyen, de sebaj, ráérünk ezen filozofálni. A Garda mögöttünk van a rajt után pár perccel, de mire a fényképezőt előkapjuk, már csak oldalról-hátulról tudjuk fotózni. Egy fordulóval tudjuk venni az Ábrahámhegy alatti bóját, irány Boglár. Nekem egyenletesnek tűnt a szél, van aki at írta, hogy forgolódott. ??? A raum-ban, bár 12-13 cs volt a szél, és eléggé félről kaptuk, elkezdtük a bliszter felhúzását. Márta közvetlenül mögöttünk volt, tudtam, hogy azt a könnyűszeles genakkerét fel fogja húzni. A Kisvacak meg jóval lemaradva, de hosszú még a verseny. Szóval élesebb, de azért tompa negyedben bekészítettük és leejtés után felhúztuk. Hiba volt. Hiba volt, hogy az első élt jól lehúztuk. A 14 cs-re felszökő szélben 120-fokon is lobogott a vitorla vagy fénysebesen lúvoltunk. Abban az 1-2 másodpercen, amikor kiállt, iszonyat megiramodtunk, de tarthatatlan volt a helyzet, le kellett szedni. Génuával jó 1 cs-vel lassabbak voltak, de nem tehettünk semmit. Márta lelépet, a fránya Kisvacak is beelőzött. A forduló után a Rája is lehagyott minket. Fonyód felé felhúztuk a blisztert, több sikerrel. A szél is gyengébb volt, tompábban is lehetett menni.
Ismét kreutz, kezdődik a virsli. Nem ment annyira fényesen, de rossz se volt. Most tényleg forgolódósabb volt a szél. A Dáma visszafele jött már, a spinakerrel rettenetesen szenvedtek. Filóztam, de úgy gondoltam, repüljünk ismét. Bliszter fel. Az elejét jól felengedtük, nem húztuk le, így sokkal stabilabb volt. Simán, egy légüres térben mentünk Fonyód felé. A nagykártyák jöttek vissza az elejéről, az 1-es bólya felé. Gondoltam zűr lesz, mert ott pár perce még nem volt zsűrihajó, nem lesz ott befutó. Mi Fonyódnál befutottunk 2 óra és kb. 3 perc után. Gondoltam, az ászok mentek Badiba hurkázni. Kikötöttünk, Rájáékkal dumálunk, amikor jött be az élmezőny. Mégse a hurkára rajtoltak rá.
Mint utóbb kiderült, nem volt zsűrihajó, mert menteniük kellett egy árbóctörött hajót, de azért valahogy felírták a befutókat. Ki? Milyen óra alapján? Telefonálgattak össze vissza, hogy ki ki előtt, után, stb... ez yard-versenyen különösen érdekes, tizedmásodpercek is dönthetnek és nem csak az abszolult sorrend számít. Sebaj, nem olimpián vagyunk!
Attilától búcsúzunk, sörözés, pálinkázás, megyünk a rablósorra hekkezni. Érzem, zsibbadunk, aludni kéne. 16-kor eredményhirdetés, késünk fél órát, éppen véget ér. Mi 5.-ek lettünk. Jobbat vártam, de ez van. Amúgy teljes káosz, Dudu YSII-ben, stb... Nem baj. A babgulyás jó, a halászlé minősíthetetlen. Az ikrák kb. szivaccsomók, el se lehet vágni a nagyobb gombócot. Pfuj! Csak almafröccsöt merek inni. Hamar lelépünk, a badacsonyi borhetek záróestjére szeretnénk átvitorlázni. A reggeli erős szélből alig marad 1-2 csomónyi, nyugisan áthajózunk. Ifjabb Pepító és új mancsaftja jönnek utánunk. Egy barátom, Feri rámcsörög, hogy ex-új barátnőjével Kapolcsra mennek, de átjönnek Badiba is. Megbeszéljük, hogy este ott atlizunk.
Nagyon vigyázok, a minőségre megyek rá. Az Imre pincészet száraz Ottonem Muskotálya és Cabernet Sauvignon-ja verhetetlen. Siposék borait kihagyom, úgyis folyton azokat isszuk Rompinál, illetve Fonyódon. Amúgy jártunk Rompinál is, Sipos féle rizling fröccsöt ott ittunk. Szeremley rosé-ja gyenge volt, így a nap hátralevő részében az Ottonel és a cabernet váltogatták egymást. Zoli kicsit elázott és eláztatta a telómat, amúgy vidáman telt az este.
Feriék is megérkeznek. Áginak integetős képeket készítünk. Amerikában van, hamarosan jön haza. Addig se felejtsen el minket.
Az átok Ferihez köthető. Kb. 2003-ban raktam le a vitorlásvezetői vizsgát. Párszor vettünk ki hajót, illetve, miután Marlin az enyém lett, Feri eljött hajózni. Ha ott volt, bármikoris, szél sohasem fújt. Semennyi sem! Volt, hogy leszállt a hajóról, és egyből reffelni kellett! Egyértelműen a szélcsendet neki tulajdonítottam. Szerencsére vasárnap megtört az átok! 11 körül keltünk, reggeli a kikötőben. Persztrántotta. Sörrel, kv-val. Finom. 12 körül kihajózunk, kezdetbe gyenge szélben, de ahogy Badacsonytól távolodunk, szépen beindul. Először tompa negyed, Révfülöpnél már full hátszél, sőt halzolgatni is kell. Egy szitakötő rámszáll, szépen megmakrozzuk, majd elrepül. Bámulatos lény. Kikötünk. Többiek elmennek fagyiért, jön a kikötöőrnő vagy ki pampogni, de közlöm, hogy csak pár percet maradunk. Ezt a helyzetet a BHRT azért rendezhetné.
A szél 10-12 cs-re erősödik és ny-dny-be fordul. Megszűnik az északi part takarása. Egyenletes, jó már-már erős szél. Badacsonyra nem is tudunk rámenni, lehúzunk Boglár alá és onnan fel Badiig. Napsütés, szél, no hullám. Kell ennél jobb vitorlzóidő? Nem hinném.
Feriéktől érzékeny búcsút veszünk és megyünk is Fonyódra. Jó meleg van, így a ablósoron eszünk iszunk, mielőtt összeraknánk a hajót. A csokifagyi-kv is befigyel. Sonkás lángos, palacsinta...tudunk élni. 19 körül vagyunk menetkészek, de halljuk, Polgárdinál baleset, torlódás van. 19.45-ig a Sekliben múlatjuk az időt, majd elindulunk. Hiba volt. Óriási dugó kb. Fehérvárig, 22 óra után érünk haza.
