Mint már írtam itt, a Kékszalag után vasárnap elcsigázva betértünk a balatonszemesi Kistücsök étterembe egy jó kis ebédre. A tókerülés lefárasztja az embert. Több, mint 24 órán át tartó koncentráció, feszült pillanatok, árvaszunyogok, szélcsend, forróság, allergia, vihar, mind mind előjön egy ilyen hosszú verseny alatt. Az állapotunk miatt és mert sok jót hallottam eme étteremről itt, itt és itt, úgy gondoltam, ez a legmegfelelőbb időpont felfedezésére. Zolival és Liával a hajó leszerelése és némi tisztálkodás után beültünk a szép kerthelyiségbe, nagyszerű árnyékot nyújtó fák alá.
Előételnek 1 db. tatárbeefsteak-et választottunk. A pincér felajánlotta, hogy 3 részben tálalják, ha így kérjük. Így kértük. Zoli és én egy-egy kaporhabos kovászosuborkakrémlevessel folytattuk. Kicsit besűrített turmixolt koviubi íze volt, finom, de egy kicsit valahogy mást reméltem.
Főételnek Lia rózsaszín kacsamellet választott káposztalekvárral, salottás burgonyával. A kacsamellett nehéz elkészíteni úgy, hogy kicsit véres legyen (rózsaszín), de ugyanakkor puha is. Nos, itt sikerült. Állítólag szuper finom volt.
Zoli szarvas ragut evett erdei gombával, petrezselymes pirított burgonyával. Az is jól sikerült.
Én ropogós csülköt ettem sülthagymákkal, ugyancsak pirított burgonyával. Erről is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Isteni volt a csülök, a sülthagymák jól át voltak sütve, nem maradt utánuk a jellegzetes hagyma íz. Tényleg régen ettem ennyire finomat.
Liával almafröccsöztünk, Zoli roséfröccsöket ivott, nagy megelégedéssel.
Desszertnek Zoli kávékrém csokifagyit kért, Lia madártejet én pedig a napi ajánlat málnafagyis túróalagútját választottam. Feltette a koronát az ebédre, a többiek nevében is írhatom ezt.
Az ételek mindegyike szinte egyéni tányérban került elénk, nagyon jó stílusérzékkel elrendezve. Nálam első a konyha, a cicoma, csicsa, az ilyen körítés másodlagos. Szerencsére itt sem a konyha negatívumait próbálták kompenzálni, ez itt is "csak" egy plussz figyelmesség volt. Feltűnően sok pincér foglalatoskodott a vendégekkel, ha nem volt dolguk, a bejáratnál álltak, és figyeltek, kinek van szüksége valamire. Nem oldalogtak el, nem is tekingettek a vállunk mögül, vihetik-e a tányérokat vagy sem, akkor voltak ott, amikor kelletek. A kajára sem kellett sokat várni, nem éreztem, hogy túl sokat várunk valamire és azt sem, hogy még a számban az utolsó falat csülök, de már előttem a desszert. Nem tudom, hogyan csinálják.
Bankkártyával fizettem, majd kihozták a számlát. 25 ropi volt. :) Tudtam, hogy nem az olcsó rablósorra mentünk, kicsit meglepődtem, de nem foglalkoztam vele, "lenyeltem". Úgy gondoltam, hogy jó drága, de megérte tényleg.
Autóba be, a begyulladt szemeim miatt Lia vezetett, indultunk haza. Az érdi emelkedő előtt azért megnéztem a számlát, mi volt ennyire sok, a Konyári-rosé vagy a csokifagyi?
És ekkor leesett az állam!
A fogyasztásunkhoz sikerült még hozzáírni egy calvadost, kettő kv-t és két túróalagutat! Azonnal hívtam őket, hogy és ez így hogy? Mégis?
Nos, a hibát túl hamar elismerték, és mondták, hogy elszámolunk azonnal. Mi kb. 20percre voltunk otthonunktól, így mondtam, hogy a köv. hét péntekén járunk arra next time, beugrunk akkor. Elfogadták az időpontot. Egész héten bennem volt, hogy ez egy kellemetlen lehúzás. Kevés ember megy vissza kb. 5eFt-ért, mi se mennénk vissza csak azért, biztos nem fognak emlékezni, stb... nem volt jó kedvem, ha rágondoltam.
A köv pénteken útbaejtettük őket. Az első ember, akivel szembetalálkoztam, tudta, hogy miről van szó és hátravezetett a kasszához. Én 5 100 Ft-ot, borravalóstul kb. 5 600Ft-os túlfizetést számoltam. Ők kb. 5 400-at és adtak egy 6-ost. Mindezt sűrű bocsánatkérések közepette. Amit el is fogadtam. Tény, hogy kajálásunk alatt egy pohár szódát kihoztak hozzánk, amire mondtuk, hogy nem mi kértünk, tény, hogy csak az nem hibázik, aki nem is dolgozik. Egy pincérhez több asztal is tartozik, így történt a kis félreértés.
Ezen kis intermezzo ellenére úy gondolom, hogy egy nagyszerű helyen egy fantasztikusan jót ettünk. A konyha kiválóságát a felszolgálás fokozta. Nem csak egy egyszerű táplálékbevitel részesei voltunk, hanem ez az étkezés a gasztronómia ünnepe volt.
Várom, hogy ismét legyen egy jó okunk arra, hogy még idén visszatérjünk a Kistücsökbe!
