Beindult a szezon. Ez a sztrádák zsúfoltságát is maga után vonja, mivel hétvégén nem volt verseny, így szombat reggel indultunk útnak. A budaörsi Auchanba betérve láttuk, hogy az M1/M7 közös kivezetője belassul, majd megáll. Reménykedtünk, hogy jól le lehet menni Fonyódra, de az elviselhetetlen kánikula szombat reggel is öntötti ke az embereket Budapestről, így 2,5-3 órán át tartott utunk. A nagy hőség adott egy privát pofont is nekünk, az Ábrahámhagyi Rizling kupán kapott boraink dugója kinyomódott és két üveg nedű folyt szét a hajóban jókora bűzt okozva.
Az hőmérséklet elviselhetetlen volt, amíg el nem indultunk. 6-8 cs-s északiban indultunk Révfülöpre, a szél kellemesen hűsített minkett. Bár relatíve későn, kb. fél1-kor indultunk, időnk volt bőven. Révfülöpön a BHRT kikötőjéban, amely nagyhajós kikötő, sorban állt 4-5 db vitorlás horgonyon, a farukkal a parthoz kötve. Mi oldallal kötöttünk ki, mert csak pár percet terveztünk ott. Lia szüleivel találkoztunk. Bár úgy volt, hogy eljönnek velünk egy kőrre, végül nem tartottak velünk. Megvártam, míg Lia hoz egy adg velős pirítóst, mely számunkra Révfülöp egyik nevezetessége. Ha itt kötünk ki, szinte biztos, hogy lecsúszik egy-két adag belőle. Ízében most sem csalódtunk. A szervezési problémák miatt búcsúztunk a szülőktől és Boglár irányába indultunk egy grossal. Először én huzattam magam, majd Lia kapott rá a vontatás ízére. Először csak úszva, később gumamatracon feküdve, lovagolva kapaszkodott a hajó után húzott kötélbe. Tavaly ráparázott, de most nagyon élvezte. Boglár előtt fordultunk, kerestünk egy relatíve szabad, nyugott horgonyzóhelyet. Ez a feladat nehéz volt. Boglár-Révfülöp népszerű vitorláó-útvonal, menetrendszerinti forgalom is van. 6-7 hajó horgonyzott már, közelükbe sem szerettünk volna megállni, ráadásul a víz foltokban áraszunyog-báb maradványokat is tartalmazott. Sebaj, egy jó órát sikerült horgonyon állni. Lia pancsikolt én meg félálomban heverésztem a fedélzeten, bár egyszer én is beugrottam, úszni a 28 fokos vízben.
19 óra körül kötöttünk ki. A vendéghelyek mólói szánalmasan alacsonyak, erősebb hullámzásban simán leakadhatnak a köztelek, mivel akasztófülek sincsenek. Bátorék javasolták, hogy kössünk beljebb, mivel a hajnali órákra front várható. A kikötőmester készségesnek bizonyult, a legeldugodtabb így legvédetebb helyet ajánlotta föl. Átkötés után nekiálltunk a grillpartynak. Attila ügyesen kezeli a sütőt, ők hozták a husokat, mi a zöldségeket, kenyeret, szószokat. A chiliszósz nagy csalódás volt, sajna semmi csípősség nem volt benne. A többi kaja viszont fincsi volt. Ábrahámhegyről maradt egy rizling, utána Bátorék vöröséből csináltunk "sport"fröcsöket. Az elnevezés Zoli találmánya, lightos hosszúlépésszerű fröccsöt takar. A lucullusi vacsit kicsit zavarták a szúnyogok, bár kevesebben voltak, mint az előző hétvégéken, agresszivitásukkal kompenzálták a létszámhiányt. Sajnos nem az árva, hanem a hagyományos vérszívók voltak többségben. Az épületek gerendái közül óriásira hízott pókok másztak elő, látszott, az árvaszúnyog tényleg fontos összetevője a táplálékláncnak. A pókoktól rémüldözve pakoltunk a party végén. A levegő még mindig állt, a meleg most is az elviselhetőség határán volt.
Kb. hajnali 3 körül jött meg a hidegfront. Kimentem leellenőrizni a köteleket, mivel aludni amúgy se nagyon tudtam a hőségtől. A fockra a zoknit a vacsi előtt felhúztuk, nem volt sok tennivaló. Előjött a fronttal az ellergiám is, köhögtem, tüsszögtem, aludni alig tudtam kb reggel 8.30-ig. A széljelzőt bekapcsoltam, így tudom, hogy 31cs volt a legerősebb széllökés ott, ahol álltunk. Fonyódon volt 90 kmph-s szél, sok horgászt, vitorlázót kellett menteni a hajnali, korareggeli órákban. Ezután fél 1-ig sikerült aludni. A szél nem nagyon csillapodott, egész nap 20cs-s lökéseket mértem, de kint erősebb volt jóval a szél. Voltak kint vitorlázók, volt aki elindult, de nagyon hamar vissza is tért, mi nem erőltettük a dolgot. Elmentünk reggelizni 14 óra körül. Bogláron eddig nem ismertem a rablósort, most megtaláltuk, de feleslegesen. Szétfőtt virsli ill. eláztatott hot dog volt a menü furcsa ízű kv-val, kappuccinóval. Fürödtünk egy nagyot a szabadstrandon a nagy hullámokban. Ez is élvezetesre sikerült. Szerencsére már a parton szárítkoztunk, amikor láttam, hogy egy-két paraszt surf-ös a fürdőzők között hasít. Szerencsére nem lett belőle baj. A kikötőben találkoztunk Szilvi testvérével, az egyik kis Pepítóval. Megbeszéltük, hogy vagy velünk jön hajóval Fonyódra, vagy átvisz minket kocsival. Az utóbbi mellett döntöttünk. Bepakoltunk és elmentünk az autónkért. Természetesen a fonyódi rablósoron nem maradhatott el a sajtostejfölös lángos-palacsinta kombó óriási almafröccsel kísérve.
Összességében tudom már, hogy az elmúlt években miért nem jártunk Boglárra. Tavaly egy regatta utáni vacsira ugrottunk csak be, Bolero ingyen kajajegyei miatt, útban Szemesre. Előtte sokáig nem jártunk Bogláron, mivel semmi nincs ott. A rablósor kicsi, nem túl meggyőző, a kikötőben sincs semmi. Felújították, rendbehozták, nagyon szép, sőt, az egyik legjobb minőségű kikötő, de ez csak optika. A vendéghelyek gyengék. Felfedeztünk viszont egy infraszaunát, ez ad némi okot arra, hogy későősszel visszatérjünk. Remélem Boglár felnő hamarosan kikötőjéhez. Jó látni, hogy Fonyód mennyit fejlődött és mennyit fejlődik. A rablósoron nyílt egy kis pálinkáskuckó, mindenféle fánkos, kürtőskalácsos, hamarosan ezeket is kipróbáljuk. Fonyód a nyugati medence déli partjának központja (lesz hamarosan, Lellét a második helyre taszítva).
