Keszthely-el foglalkozó sorozatom egyenlőre utolsó postjához érkeztünk. Amíg nincs új élmény, nincs új post. Gasztronómiai szempontból tekintve Keszthelyre rájöhetünk, miért is Siófok a Balaton "fővárosa". A gasztro-helyzet tökéletes lenyomata az egész város túristákkal való viszonyáról. Egy-két kivételtől eltekintve drága és gyenge. Alaposan túlárazott.
Kezdjük a legszörnyűbbel, a Császár falatozóval: Ágival beültünk, aki nemrég tért vissza az újvilágból, igazi balatoni hekk-re vágyott. Persze a hekk tengeri hal, de sokaknak a balatoni életérzéshez kötődik. Szóval 3 hekk, kenyér, sültkrumpli, fröccs rendel, leül, fogyaszt. Szerencsére én ettem a leggyorsabban, de persze figyelve az étel ízére, állagára. Ez utóbbi kezdett furcsa lenn, a kés nem a puha húst vágta, inkább akadozott. Szétnyitottam a halat és igen, nem csalódtam, sikerült a belső szerveket kissé átsütve benne hagyni! Visszaviszem, erre a pultos kér a konyhából egy másikat, közben mondja, hogy bent mindíg kapkodás megy. "Elnézés", "bocsánat", vagy hasonló természetesen nem hangzik el. Grátisz valami fogyasztása még bennem se merül fel. Kapok egy kisebb halat, de az sem túl meggyőző. Mindannyian otthagyjuk a borzalmat. Egyáltalán hogyan létezhetnek még ilyen helyek? 1000 éve csődbe kellett volna jutnia, ha az ANTSZ nem zárja be, rombolja porig és hinti be sóval!
Továbbállunk, ott van a szomszédban a Coctel Escobár Pizzéria. Gyöngy a sárban. Frissen a szemünk előtt kemencében sütött pizza és az utánozhatatlan rozéfröccs! Nem romlott a Pünkösdi regatta óta!
A lányok deszertre vágynak, palacsintára. Átülünk egy étkeztetővel arrébb és kapjuk a következő pofont, bár ez inkább csak ijesztés. A palcsinta csak párosával ehető. Mellesleg a ventéglátóipari egységeg 80%-ában ez az eset, nem elszigetelt. Mi van? Mégis miért? És, ha hármat szeretnék enni? És pont hármat? Nem kettőt vagy négyet? Miért nem lehetne? Vagy miért ne ehetnék egyet? Ez faszság! Jó nagy! Kiharcolunk 1db palacsintát, aztán továbbállunk.
Strand: Nem a legnagyobb, kicsi, egyik oldalán csúszda. Mögötte sörözök-étteremkezdemények. Jó hurkakolbászos-lángosos nincs. Azaz a strand tulsó végén, zárva. Egy másik napon nyitva találjuk. Az asztalok zömét légytetemek borítják, de épp megüresedik egy kevésbé gusztustalan asztal, ketten leülünk. Sajtostejfölös lángost kérünk, foghagymás necces a salsabuli miatt. Nos, mélytányéralakú a lángos, vastag peremmel. Nem baj, a tészta is finom. A sajtostejföl az vízszerű tejföllevet takar, rajta néhány darab sajtreszelékkel. A mélytányér alak értelmet kap, középen a lé. rajta kis hajókként a sajtreszelékdarabkák. A lángos felét le kell enni natúr, hogy eljussunk a sajtostejfölnek hívott valamiért, de egy harapás, és gátszakadás után kifolyó vízhez hasonlóan távozik a lényeg a lángos közepéből. Kabbeafaszom!
A Libás, alias Phonix étterme jó! Kicsit drágább, de ez étterem viszont van menü 1060-ért. Finom és megfelelő méretű. Egyik este grilleztünk egy jót, de ez ugye nem a vendéglátó városon múlott.
Úgy gondolom bőven van mit fejlődni szolgáltatás terén, és lehet még faragni az árakon, úgy is lesz profit a vendéglátásban. Fonyóddal összehasonlítva botrányosan szarabb, pofátlanul drágább, de mondhatnánk, az egy kicsi, kevésbé felkapott városka. Igen, igaz, de Badacsonnyal összehasonlítva is hasonló a helyzet! Keszthely a '80-as, '90-es évek lehúzós vendéglátását idéz. Sajnos.
