Péntek:
Zoli és testvére Gábor kb. 40perc késéssel érkezett hozzánk. A bepakolás meglehetősen hosszadalmas volt, mert 2 bicajt, a grillsütűt, 2 hűtőládát a belevalókkal kellett bepakolni+az autómban is volt egy rakat átpakolnivaló hűtést nem igénylő cucc. A parkolóban kiderült, hogy a chiliszósz+kecsap otthon maradt, így visszamentünk értük (A csiliszószos grillezést régóta tervezem, nem hagytam volna otthon semmi pénzért sem). Nagynehezen felkerekedtünk a két dobozossal és lementünk Fonyódra. Ott egy szintén hosszú bepakolás, rendezkedés következett, majd útnak indulhattunk végre Szigliget felé.
A szél kb. 13cs-s nyugati, így telitakkal, tompa negyedben mentünk át meglehetősen gyorsan, kb 50 perc alatt. Gábornak még új volt a hajó, nagyon tetszett neki a vitorlázás. Bár a benzint szereti égetni, bejött neki a szél erejének munkára fogása is. Szigliget előtt a Vivace jött szembe, hangos kurjongatásokkal üdvözöltük őket, majd kikötöttünk. Attila és Szilvi a Bátor legénysége, már vártak ránk, igaz, kb. 15 perccel hamarabb érkeztek. Mivel már 22 óra is elmúlt, gyorsan nekiláttunk a grillezésnek. Attilának volt szakértelme benne, segített begyújtani a faszenet, borral locsolta a husokat, nehogy kiszáradjanak, közben Szilvi paradicsomsalit készített. Zoli, Gábor, Lia és én a husokat pakoltuk, kikértük, és fogyasztottuk a fröccsöket illetve dokumentáltuk az eseményeket.
Figyelem! A híres szigligeti fröccsök visszatértek, csak a Balatonregatta alatt adták azt a szánalmas löttyött, ezzel Szigliget jóhírét kikezdve! Már feladtam a reményt, hogy itt jó bor és fröccsök vannak, de szerencsére adtunk egy második esélyt a helynek!
A grillezett portéka csirkemellből tarjából állt, ez utóbbi kétfél pácolással. Bernert, azaz sajtos kolbászt szalonnába tekerve is grilleztünk csilis kolbász társaságában, ezen kívül paradicsomot, paprikát, hagymát, padlizsánt és cukkinit is. Csilis és barbecue mártás, kecsap, majonéz volt hozzá kenyérrel, majonézes paradicsomsaláta és a végén egy kis olvasztott sajt. Mindezt fütyülős mázesáfonyával és fröccsökkel öblítettük, fantasztikus volt!
A kaja mennyisége nagyon sok volt, meg sem bírtuk enni az egészet, de szerencsére ismerős asztaltársaságot láttunk nem messze tőlünk! VanSzél Doki, Szép Heléna, Góré, és egy meg nem nevezett volt TV-s személyiség+felesége borozgatott egy fa alatt. Üdvözöltük őket és felajánlottuk fogyasztásra kajánk meglehetősen nagy részét, amit örömmel fogadtak és jó kis Somlói borokkal háláltak meg. Attila és Szilvi eközben eltette magát, mi meg sztorizgatás közben ettünk és iszogattunk tovább. Későre járt már, amikor Lia és én elindultunk a hajóra aludni. 2.15 körül járt és állítólag valami üstököst lehet fotózni ekkortájt, de nekünk nem volt szerencsénk, sehol sem láttam az üstököscsóvát, igaz a kikötő fényei elég erősek voltak. Marlinról azért lőttem egy szép éjjszakai képet. Lehet egy neten látott fotó zavart meg és a C/2009 R1 McNaught-üstökösre még kell várni pár napot!
Szombaton arra ébredtem, hogy Attiláék búcsúzkodnak és indulnak vissza Fonyódra. Attilának osztálytalálkozója lesz, nem maradhattak. Mi elég lassan bootoltunk be, mindenki egy kicsit másnapos volt. Zoliék nem tudom, meddig maradtak, de ők se tudták. VanSzél Dokival akkor ér véget az este, amikor minden pia elfogyott már, ezért konkrét időpontra vagy konkrétumokra senki nem emlékszik. Zuhi, lassú reggelizés, majd programváltozás. A rettenetes hőség és a másnaposság miatt inkább kimentünk a balatonra, a bicajozást későbbre halasztottuk. 15-17cs Nyugatról, csak a fockkal mentünk pár percet, majd az idei év első fürdése következett a 23-24 fokos vízben. Nagyon jól esett! A nagy hulámok közt úszkáltunk, hültünk és regenerálódtunk.
Ismét kikötöttünk, felkészültünk a vár bicajos látogatására. Míga többiek szüttyögtek, a külső kőmólón mászkáló kócsagokat, hattyúkat, vadkacsákat fotózgattam. Lenyűgöz ezen szép madarak repülése, mozgása. A madarakáltalában behúzott lábbal, nyújtott nyakkal repülnek. A kócsag pont fordítva teszi.
Végre elindultunk és meg sem álltunk a vár tövéig. Itt fröccsöztünk és fagyiztunk, hogy bírjuk a túrát. Lekláncoltuk a drótszamarakat és felmentünk a várba.
A vár, illetve ami megmaradt belőle, könnyen megközelíthető pár lépcső megmászása után egy közepesen meredek úton keresztül. Beugró 500Ft, ami nem sok, ha a természetvéelmi terület óvására fordítják. A panoráma minden irányban csodálatos, a vár nem csak a domb tetején, de a teljes domboldal felső részén helyezkedik el, így lépcsőzetes elrendezése is szép látványt nyújt.
Visszafelé ismét fagyi következett majd az Eszterházy pincénél álltunk meg.
Itt hideg paraszttálat ettünk (1500ft/fő), ez nagyon finom májasból, disznósajtból, bacon-szallonnából, tepertőből, sonkából zöldpaprikából, paradicsomból és hihetetlenül erős pirosas paprikából állt. Párszor levert a víz, mire végére értünk, de nagyon finom volt. Hozzá jó hideg fröccsöket fogyasztottunk, élveztük az életet.
A kikötőbe visszagurulás után elheveredtünk a füves placcon és aludtunk egy keveset. Pénteken Góré fogott két db 8kg.-os halat, így a "Volt TV-s személyiség" rittyentett belőle 20-30 ember számára egy halászlevet, amire meghívást kaptunk. Lia és én éltünk is a lehetőséggel. A halászlá nagyon jól sikerült, én az erőset kicsit hiányoltam belőle, de tényleg finom volt. Az est hátralevő rásze eseménytelenül telt, beszélgettünk, pihentünk, míg mások nótázgattag, mulatoztak. A kikötőben nagyon kedvesek és barátságosak voltak az emberek, Bahart kikötőkben nem jellemző (sajnos) ekkora fokú figyelmesség, udvariasság. Mintha régóta ismertek volna minket, és jóbarátként üdvözölt szinte mindenki.
Vasárnap Zoli a fejébe vette, hogy Szemesre átvitorlázunk, mert lent vannak a szülei, beköszönünk, iszunk egy fröccsöt és jövünk vissza Fonyódra. Hm, egy fröccsért és egy "helló"-ért 40km. vitorlzás kicsit soknak tűnt, de 10-14 cs-s ény fújt, mondtam induljunk, nézzük meg mi lesz belőle. Kb. Boglárig fújt a szél, de utána meglehetős gyorsasággal elment a szél. Előtte egy kis sportkatamarán is elment, de ez persze nem volt meglepő, az viszont igen, hogy meglehetősen lassan hagyott le minket. Most horgonyzásra se volt szükség, beugrottunk a vízbe. Úszkáltunk, Zoli vízhatlan fényképezőjével fotózkodtunk, majd javaslatomra a Boglári BHRT felé vettük az irányt, 2-4cs-s ny-i szélben.
A kikötőben tavaly jártunk utóljára, azóta gyökeresen megváltozott. A zöld fües aprószemű kaviccsúttal kettévágott placcból igényes kertféleség lett, modern, fémből és fából épűlt kikötőmesteri irodával. A Kikötő büfé nagydarab, kövér büfésnőjétől vettünk egy-egy fagyit+alkoholmentes üdítőket, majd elindultunk Fonyód felé. Mint hallottam, eme büfében jobb előre gyártott és csomagolt élelmiszert venni.
Kreutz-al kezdtük, bliszteres raummal folytattunk utunk a felszívódó szélben, majd amikor a GPS 1 órát mutatott a negyedmérföldes távra, bemotoroztunk Fonyódra. Leírva csak egy mondat, de ez pár óra kínszenvedés volt. Zoli is beismerte, Szemes durva lett volna azért.
Fonyódon sajtossonkás lángos, fahéjjas palacsinta és csokifagyi-leöntvekv-val volt a menü, amit méltatlanul elfeledett vörös nagyfröccsel kísértem.
A grillezős várnézős szigligeti túránk ezzel véget is ért. Összepakoltunk és hazamentünk ezután. Felcipeltük a cuccokat, Lia még a meccset is meg tudta nézni. Összességében mindent elértünk és megcsináltunk, amit szerettünk volna, negatívum egy illetve másfél dolog van csupán: Temérdek árva és sima vérszívó szúnyog van Szigligeten. Megkeserítik az ember életét, főleg, ha a szúnyogriasztó az első este eltűnik, és a következőt nélküle kell túlélni. Állítólag Fonyódon is katasztrófális a helyzet. Remélem ez csak átmenet és pár hét múlva visszaesik a szúnyogog száma az elviselhetőre. A másik, amit észrevettem, hogy valamire alergiás vagyok a Balaton partján, ami ismét kezd visszatérni. 2006-2007 körül volt valami, ami irritálta a nyálkahártyám és viszketett tőle a nyakam 2-3 hétig, aztán eltűnt. Ez most sokkal enyhébben, de visszatérni látszik.
